A Kárpát-medence egyik földtani érdekessége ugyanis a szovátai sókarszt, melyet a Sókárpátok névvel is illetnek. Az itt kialakult Medve-tó vize pedig szinte egész Európában egyedülálló, a heliotermia jelensége miatt.

Szováta közúton 380 kilométerre fekszik Nyíregyházától, ami körülbelül hat óra autózást jelent. A területet ábrázolja a Görgényi-havasok (Erdély hegyei 1, Pallas-Akadémia) túrakönyvhöz mellékelt térkép, csak sajnos nem a legrészletesebb, méretaránya 1: 110000.

Márpedig a Medve-tó Európában az egyetlen, a világon pedig a legnagyobb heliotermikus (hőtároló) tó. Ez azt jelenti, hogy a tó meleg vize nem termál eredetű, hanem a napsugárzás által nyáron végbement felmelegedést a súlyuknál fogva mélyebben fekvő tömény sósvíz-rétegek elraktározzák, s mintegy hőakkumulátor szerepét töltik be.

Így a tó hőmérsékleti viszonyai egyedülállóak, hiszen a felszíntől lefelé egyre melegebb: fél méter mélységben még kb. csak 30 fokos, másfél méter mélyen viszont már mértek 66,5 fokot is! A heliotermia jelensége egyébként a tömény sósvizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető. Az erdők koszorújában, a 912 méter magas Cseresznyés-hegy aljában fekvő Medve-tó egyébként az 1870-es, 80-as években keletkezett.

A 3,8 hektár területű, 2 km kerületű, kiterített medvebőr-alakú tó legnagyobb mélysége 19 méter. Vizének sótartalma 256 g/liter, azaz tömény sósvíz.

E különleges Medve-tó, s a többi hőtárolós sóstó alapozta tehát meg a szovátai fürdőtelep kialakulását. A 11600 lakosú, zömében magyarlakta Szováta (Sovata) ma már európai hírű üdülőváros, mely a XIX. század második felében szerezte hírnevét. Több fürdőszezont töltött el itt Jászai Mari színésznő, de természetesen megfordult itt Ady Endre is, és persze járt Szovátán Jókai Mór is. 1920-at, azaz Trianont követően Szováta-fürdő számára a legnagyobb reklámot a román királyi család nyaralásai jelentették; Mária királynét meglátogatták itt az angol és görög királyi család tagjai is. A híres fürdőhely mostanában kezdi újabb virágkorát: 1995 nyarán avatták fel a romániai magyar tanárok továbbképzését szolgáló Teleki Oktatási Központot, de a Danubius lánc is több szállodát és villát megvett és felújított a városban.

Node ha nem üdülni jövünk Szovátára, akkor is érdemes egy bő két órás túrát tenni itt, márcsak a ritka sókarszt miatt is. Túránkat a tó feletti „rálátó” teraszon kezdhetjük; a Medve-tó 502 méter magasan fekszik; egy bő másfél órás sétával körbejárhatjuk a tavat, s a többi sóstavat. A Teraszról leereszkedve az óramutató járásával megegyezően körbejárva először a Mogyorós-tóhoz (Lacul Aluniş) jutunk; ez vezeti le a Medve-tó felesleges vizét a Sós-árokba. A tavaknak egyébként az iszapja olyan gyógyhatású anyagokat is tartalmaz, amelyek alkalmasak a reumatikus, illetve különböző női panaszok enyhítésére. A Medve-tó északnyugati sarkánál az iszapfürdőként használt, mindössze 320 m²-es Zöld-tó mellett megyünk el a Vörös-tó felé. Ez utóbbi 1600 m² területű, agyagos-kovás gyógyiszaptartalmú tó.

A Vörös-tó mellett emelkednek a híres sósziklák, melyek területét Sóközének, vagy Sókárpátoknak is hívják; ez a sókarszt nem csak Székelyföldön egyedülálló, de Európában is ritkaságszámba mennek: csupán Spanyolországban, a katalóniai Cardonában van párjuk.

Orbán Balázs, a nagy székely útleíró is ezt a véleményt osztja: „...Szovátha közvetlen közelében is találhat oly nevezetes természeti tüneményekre, minőknek Europában nincsen párja, ezek pedig a falutól rövid negyedórára eső Sóhegyek. (...) ...melyeket csudás idomú sósziklák vesznek körül, mint a jeges tengernek uszó jégtömegei; amott szép lombos erdő közül más sószálak emelkednek fel, mint elrejtett imaházak fellövelő tornyai, odább díszgúla idomu alakok, mintha Heliopolis kertjeibe tévedezne az utas, im ismét másik, a nap sugaraiban tündöklő tó mellett nagy tömegű átlátszó sószikla emelkedik, mintha Svájcz jégcsúcsai lennének ide varázsolva.”

Az Erdélyi-medence peremét kísérő, úgynevezett diapírzónához tartozó eső mosta kősósziklák több helyen a 20 méteres magasságot is elérik.

Az ezeken kialakult sókarszt (azaz a pusztuló sófelszín) változatos formákkal gyönyörködteti a szemet; a sósziklák felszínén kialakult sókarrok, sóbarázdák és másodlagos kicsapódások is Szováta természeti érdekességei.S bár régebben a dombokra fel lehetett menni, a legújabb időkben kiraktak egy táblát, hogy a sódombokra felmenni szigorúan tilos.

A szovátai Sókárpátok „gerincén” tett minitúra után, ha még mindig folytatódnia kell a só-nak, akkor érdemes a sótömzs belsejébe is bebújni. De ezt már a Szovátától 7 kilométerre délre fekvő Parajdon (Praid) tehetjük meg. Igaz, hogy Parajdon is vannak pőre sósziklák (itt Sóháta a neve), sőt a Korond-patak sószurdokot is létrehozott, a község azonban óriási sóbányájáról nevezetes.

A mostani bányába egy 1500 méter hosszú alagút vezet le a község központjából, ahová bányabusz visz 80 méter mélyre a sótömzs belsejébe. Lejjebb még ma is folyik a szürke kősó kitermelése (kb. 600 tonna/nap), a már nem használatos termeket viszont gyógyításra használják; évente asztmás betegek ezrei keresik fel a bányát, mivel a sós levegő nagyon hatásos a légúti betegségek gyógyítására.

A bánya több teremből áll, ahová a bányabusztól még további 168 lépcső vezet le; a sósziklába hatalmas termeket vájtak, 1993-ban pedig egy kápolnát is avattak, de egy múzeum is található a földfelszíntől számítva 180 méter mélységben. A parajdi sóbányában tett látogatásunk után a túrát zárjuk egy kis só-biznisszel: vegyünk a bánya kijáratánál egy finom kürtöskalácsot. De a sókarszt, sóstó és sóbánya után ezt már inkább cukrosan kérjük.