A cikk sorozat első része ITT található.

- Szóval az első megálló Denver volt.

- Nem is igazából maga a város, hanem a tőle kb 250 km-re található Maroon Bells nevezetű 2500 méteres hegyek által határolt völgy. Ez a híres síparadicsom, Aspen mellett található tavas, hegyes, erdős környezetben.

Maroon Bells, Colorado

Rettentő hideg volt itt. Mikor elindultunk a keleti partról, ott +27 C volt, kellemes nyárvégi, kora őszi idő. Utaztunk körülbelül 3500 kilométert, emelkedtünk 3600 métert és Aspen-nél megérkeztünk a mínusz 17 Celsius fokba. Ez azért elég nagy kontraszt. Az utunk során egyébként három-négy hét alatt igazából megtapasztaltuk mind a négy évszakot, méghozzá elég szélsőséges módon.

Aspen, Colorado

Visszatérve Aspen-re, ez egy nagyon szép, csendes, jól karbantartott, idilli kisváros a hegyek közt, amit méltán hívnak a gazdag amerikaiak téli játszóterének. Itt tapasztaltam meg, hogy az amerikai kaja - ahogyan én is hallottam már korábban másoktól -, tényleg borzalmas. Különösen a gyorsétterem láncok, de még a klasszikus, filmekben látott útszéli büfék is. Az egyetlen elfogadható hely talán a Subway volt, amiben megfordultam odakint, de végül aztán úgy döntöttünk, inkább megvesszük boltban az élelmiszert és azt esszük. Két napra, öt főnek 80 dollárért simán be tudtunk vásárolni kajából.

Aspen, Colorado

Szép hely volt, de aztán hamar tovább is indultunk lefelé a hidegből az Arches Természetvédelmi Park felé, ami már Utah államban található. Nem tartozik feltétlen a tárgyhoz, de az első napokban nem igazán éreztem jól magam, lázas beteg voltam, ráadásul indulás előtt közvetlenül voltam egy három napos túrán a Bakonyban, szóval nem voltam csúcsformában az elején… Na, mindegy is, a lényeg, hogy az aspeni télből szépen leereszkedtünk újra a kora őszi, viszonylag kellemes időjárásba.

Colorado folyó, Utah

Előzőleg egyébként azt terveztük, hogy sokat fogunk vadkempingezni az út során, de ebből nem sok minden lett, két alkalommal aludtunk összesen a szabad ég alatt. Az éjszakák legtöbbje azért már hideg volt, úgyhogy maradtak inkább a motelek, illetve az autó maga.

Fisher Towers, Utah

A következő úti cél (Moab) előtt volt még egy megállónk, a Fisher Towers nevű képződmény. Jellegzetes sziklaképződményeket találhatunk itt, a táj összképe kicsit hasonlít a Grand Canyon-ra, de az természetesen jóval délebbre található.

Balanced Rock, Arches Nemzeti Park, Utah

Az egész Sziklás hegységre jellemző, hogy laza, porlós szerkezetű homokkőből áll, nem pedig kemény, gránit-szerű anyagból, éppen ezért jöhetnek létre az erózió által ezek a fantasztikus képződmények. A következő megálló az Arches Nemzeti Park volt, ahol szintén rengeteg közismert, sokat fényképezett sziklaformáció található.

Delicate Arch, Arches Nemzeti Park, Utah

Ahogy a neve is mutatja ennek a helynek, itt főként boltíves sziklákat láthatunk, amik sajnos idővel szintén el fognak tűnni teljesen. Rengeteg látványos alakzat található itt, például a Balanced Rock is, ami tényleg olyan, mintha egy kőszikla egyensúlyozna egy másik tetején.

Mesa Arch, Arches Nemzeti Park, Utah

Az már egy másik kérdés, hogy a kőzet folyamatos pusztulása mellett mennyi ideig fog még ilyen állapotban megmaradni ez a vidék. Rengeteg fotós várta a naplementét a park Windows Section nevű területén. Szabályos harc folyt a legjobb helyekért, mindenki több fényképezőgéppel, állványokkal, komoly felszereléssel tülekedett ott. Én ezt a nyüzsgést mondjuk kifejezetten nem szeretem, de hát itt ez van, itt ezzel nem tudsz mit tenni. Ez a felkapott helyek átka.

False Kiva, Canyonlands Nemzeti Park, Utah

A kiva tulajdonképpen magát a kövekből rakott kör alakot jelenti a barlangban, amit különböző vallásos rituálékhoz használtak korábban. Elég nehéz volt idejutni, de a látvány miatt megérte a túra. Elképesztő visszhangokat produkál a hely, körben pedig mindenfelé a változatos sziklaképződmények…

- Itt viszont már tényleg nem volt senki rajtatok kívül, ahogy látom a képeken.

- Ez így van. Érdekesek egyébként az amerikai túristák. Nagyon sok a trekkinges utazó Amerikában, viszonylag kultúráltak is, viszont azt vettem észre, hogy igazából a nehezebben megközelíthető helyeket már inkább kihagyják. Szokták azt mondani, hogy az amerikai a legnagyobb "outdoor" túrázó nemzet, ami igaz is, viszont arányaiban nézve, a 315 millió embernek csak igen kis százaléka indul el túrázni.

Green River, Canyonlands Nemzeti Park, Utah

A lakosság nagyobb részét inkább azok alkotják, akik olyan túlsúlyosak, hogy már alig férnek be a bevásárló központok ajtaján. Láttam olyan jelenetet is, hogy megáll a hatalmas "űrhajójával" a parkolóban a hölgy, szó szerint kimászik a volán mögül, odamegy a szupermarket elé, ahol beül az ott várakozó elektromos kocsiba, és azzal közlekedik odabent, hogy még véletlenül se kelljen egy kicsit sem mozognia. Súlyos problémája ez a lustaság szerintem az egész nyugati civilizációnak, egyre inkább csupán vegetatív állapotban léteznek az emberek…

Green River, Canyonlands Nemzeti Park, Utah

Mindegy is. Visszatérve az utunkra, a következő megálló a Landscape Arch nevezetű, szintén sok fotón szerplő szikla volt, ami tulajdonképpen egy hatalmas boltív, ami az alapkőzetek lepusztulásából képződött. Sok-sok év múlva sajnos ez is le fog szakadni az időjárás munkája során.

Landscape Arch, Arches Nemzeti Park, Utah

A boltív után következett a Goblin Valley nevű hely, amit én csak mini-Mars-nak hívok. Ettől nem messze egyébként látható egy sor barlangrajz is, amit egyesek ősemberek munkáinak tartanak, nem tudom, mi az igazság. Érdekes rajzok mindenesetre, a legtöbb közülük, mintha űrlényeket ábrázolna.

Sziklarajzok, Wolf Ranch, Arches Nemzeti Park, Utah

Innen továbbindulva aztán elhajtottunk útközben sok tipikus amerikai farm mellett. Ahogy láttam, az egy nyugodt életforma, amit akár én is el tudnék képzelni magamnak.

Needles, Canyonlands Nemzeti Park, Utah

Élik a maguk életét, növényeket termesztenek, legeltetnek, messze minden nagyvárostól, különösen Washingtontól, nem foglalkoznak az aktuális politikával, meg egyéb ilyen hülyeségekkel. Önellátóak, csendben, rendben élnek, ráadásul festői környezetben…

Utah

Nagyon szimpatikus volt ez az élet, különösen, ha azt vesszük, hogy egyébként meg mennyire el van gépiesítve, idegenítve egész Amerika. Itt, útközben még kaptunk egy kis ízelítőt a hagyományos, régi amerikai hangulatból, a "vadnyugatból", sheriffek lovon, cowboyok, öreg traktorok, miközben hatalmas kontrasztot ad, hogy például a fizetés meg abszolút elektronikus úton történik mindenhol. A bankkártya a mindenható, többször is előfordult, hogy nagyobb címletekből egyszerűen nem tudtak visszaadni nekünk, a százdolláros bankjegyre rendesen úgy néztek, hogy most akkor mi is ez?

Utah

- Igaz az, hogy tipikus autós nemzet az amerikai?

- Abszolút, és büszkék is erre. Fél életüket az autójukban élik az amerikaiak. Kifogástalan az utak minősége, még az útpadka is jobb minőségű a legtöbb helyen, mint mondjuk nálunk a 4-es főút. A házigazdánk mesélte, hogy sokan vannak olyanok, akik hajnalban indulnak el dolgozni és inkább alszanak az autójukban még egy-két órát, hogy biztosan odaérjenek a munkahelyükre, mert ha sokszor késnek, akkor elveszítik a munkájukat és ezzel igazából mindenüket. Hitelből él ugyanis a lakosság igen nagy része, amit ugye folyamatosan törleszteni kell…

- Nem volt zökkenőmentes az utatok, ha jól tudom...

- Igen, az első meglepetés akkor jött, mikor kijelezte az autónk, hogy olajcserére van szükség. Erről annyit - és ezzel kicsit vissza is kanyarodok, hogy lássuk, mennyire "autós nemzet" az amerikai -, hogy egy komplett olajcsere, anyagköltséggel, munkadíjjal mindössze 32 dollárba került egy 5.3 literes motornál, amibe ugye nem egy Suzuki méretű motorhoz való olaj kellett. Na most, ha ezt kiszámolod, kevesebb, mint hétezer forintot fizettünk ezért az egészért, és elröhögöd magad…

Ha pedig már pénzről beszélünk, akkor el kell mondjam, hogy ez az utam most kicsit drágábbra sikerült az átlagosnál, 450ezer forintból sikerült kihozni, ebből 200 ezer csak a repülőjegy volt, az autóbérlés is elég húzós volt és hát az üzemanyag is elég sok pénzt elvitt. Bár, meg kell mondjam, maga a benzin literenkénti ára jóval olcsóbb volt, mint itthon, 1 dollár per literre jött ki, viszont a kocsinak nagy volt a fogyasztása.

Az üzemanyagár egyébként változó a különböző államokban, a keleti parton jellemzően olcsóbb volt mindenhol, mint nyugaton, illetve fent a Sziklás-hegységben, ahol a legdrágább helyen 4.95 dollár per gallon áron tudtunk tankolni.

Folytatás hamarosan...