A sorozat első része ITT, második része ITT található.

- Menjünk tovább! Mi volt a következő megálló?

- Rendben, ezután tovább haladtunk délnyugat felé, a Bryce Canyon következett. Itt már kezdtem egyébként jobban lenni, kijönni a betegségből. Ráadásul itt több időt is töltöttünk, és azonnal nekivágtam a túrázásnak.

Bryce Canyon, Utah

Lételemem a mozgás, és az autóban ülés után nagyon jól esett a mászkálás ezen a mesebéli tájon. Nagyon jól kiépített túristautak vannak erre, be lehet járni az egész területet, és meg is éri bejárni.

Bryce Canyon, Utah

A Bryce Canyon egyébként az USA legszebb nemzeti parkjai közé tartozik és Utah állam déli részén található.

Bryce Canyon, Utah

A tengerszint felett 2400 méteren fekvő nemzeti park nem egy valódi kanyon, hanem egy fennsík, melynek vörös-fehér szikláiból a természet több ezer sziklatűt, sziklaoszlopot faragott ki az évezredek folyamán.

Bryce Canyon, Utah

- Mondtad, hogy többször aludtatok az autóban. Mi a helyzet a szállásokkal, mikor nem a kocsiban éjszakáztatok?

- A drága, "elit" szállókat természetesen elkerültük. Általában útmenti motelekben aludtunk, az átlag, amit éjszakánként fizettünk, az 55-80 dollár között mozgott. Ez általában egy nagy szoba, két nagy dupla ággyal, két főre foglalva és mindenhova belógtunk még pluszban aludni, így fértünk el mind az öten. Annyira minden szállás jó volt, hogy le tudtunk zuhanyozni és kialudtuk magunkat. Nekem az ilyen utak során amúgy sem az számít, hogy baldachinos ágyban hajtsam álomra a fejemet.

Természetbarát szálloda, Utah

- Megértem. Merre mentetek tovább innen?

- Másnap még visszamentünk napfelkeltézni a Bryce Canyon-ba, amennyire lehetett bejártuk a katlant. Megnéztük a Thor's Hammer nevű, szintén sokat fotózott sziklaképződményt.

Thor's hammer, Bryce Canyon, Utah

Itt is rengeteg fényképezőgéppel felszerelt turistával találkoztunk. Csakúgy, mint mi, ők is a napfelkeltét várták. Kora reggel valami elképesztő színekben tud tündökölni ez a hely. Szóval itt tettünk egy pár kilométeres sétát, ami az én szervezetemnek már nagyon hiányzott és fel is töltődtem ettől hál' Istennek energiával.

Bryce Canyon, Utah

Ami itt nagyon tetszett, hogy maga a turistaút is teljesen természetes kialakulású volt, nem nagyon nyúlnak bele a már meglévő dolgokba, nem láttál betont, vasat, néhány helyen ugyan a lefelé vezető út széle meg volt erősítve, de az is agyaggal vagy vályoggal történt.

Bryce Canyon, Utah

Mondjuk egy esős időszak után lehet munkájuk a hely fenntartóinak, mert biztos szétmállanak ezek az erősítések…

Bryce Canyon, Utah

A következő megállónk a legendás "The Wave" (hullám) képződmény volt a Zion National Park-ban. Ez a legimpozánsabb hely ott a környéken, amiről annyit kell tudni, hogy nem igazán szerepel a térképen. Ide nem lehet "csak úgy" bemenni, van egy lottósorsolás jellegű dolog, amin 10 szerencsés ember nevét húzzák ki naponta, akik legálisan felkereshetik a helyet.

The Wave, Zion Nemzeti Park, Arizona

Érdekes, hogy még, ha kisorsolnak is, akkor sem mondják meg, pontosan hol van, csak útmutató pontokat kapsz és neked kell önállóan megtalálni a képződményt. Mi nem tudtuk megvárni, míg kisorsolnak minket, így önállóan igyekeztünk megtalálni a helyet, ami - mint később kiderült -, a parkolótól olyan öt órás túra volt.

The Wave, Zion Nemzeti Park, Arizona

Annyi szerencsénk volt, hogy a házigazdánk korábban már járt ott, de így is elég nehezen találtuk meg. Hajnalban indultunk és korán reggel érkeztünk oda.

The Wave, Zion Nemzeti Park, Arizona

- Hogyan tudtatok "belógni"?

- Igazából nincsenek őrök, ez egy nyitott terep, csak meg kell találni a pontos helyet a nagy pusztaságban. Ráadásul maga a sziklaképződmény arányaiban nézve nagyon pici, körülbelül egy 200 x 200 méteres kockába fér bele és kívülről meg nem tudod mondani, hogy van ott valami előtted.

The Wave, Zion Nemzeti Park, Arizona

Maguk a sziklák az itt szokásos sötétebb-világosabb színű homokkőből állnak, amiből a szél és a víz hullámszerű formákat vájt ki az idők folyamán. Összesen három turistával találkoztunk itt, mikor mi már épp indultunk, ők akkor jöttek.

The Wave, Zion Nemzeti Park, Arizona

Köszöntünk egymásnak, aztán már ott sem voltunk, ugyanis ha mégis összefutsz itt egy természetvédelmi őrrel úgy, hogy nincs engedélyed a látogatásra, piszkosul megbüntetnek.

The Wave, Zion Nemzeti Park, Arizona

A hely egyébként Utah és Arizona államok határán van, nagyon mostohák az életkörülmények itt, sőt igazából élőlénnyel nem is találkoztunk egyszer sem az itteni túránk alatt.

The Wave, Zion Nemzeti Park, Arizona

A következő megállónk az Angel's Landing volt, még mindig a Zion Nemzeti Parkban. Ez tulajdonképpen egy 454 méter magas szikla, amire elég körülményes a feljutás, már-már "via ferrata" túrának is nevezhetjük.

Angel's Landing, Zion Nemzeti Park, Utah

Éppen ezért a legtöbb turista csak körülbelül félútig mássza meg a sziklát és onnan visszafordul, mert az utolsó szakasz már tényleg elég technikás.

Angel's Landing, Zion Nemzeti Park, Utah

Azért is nevezik Angel's Landing-nek (Angyalok Leszállóhelye), mert nagyon sokáig nem tudták emberek megmászni teljesen a sziklát és úgy tartották, hogy a tetejére csak az angyalok tudnak leszállni.

Angel's Landing, Zion Nemzeti Park, Utah

Jó időnk volt, a túra pedig elég megerőltető és nem teljesen veszélytelen. Útközben felfelé egy tábla is figyelmeztetett arra, hogy már többen meghaltak felfelé menetben a sziklán. A csúcs elérése nekünk jó három órába tellett.

Angel's Landing, Zion Nemzeti Park, Utah

Érdekes maga a formája a sziklának, a kanyargós, szerpentines meredek emelkedő tetejét egy nagyon keskeny ösvény köti össze magával a csúccsal. Itt jól jöttek a fogózóul szolgáló kihelyezett láncok. Oda kell figyelni, hova lépsz, na de abszolút megérte a dolog.

Angel's Landing, Zion Nemzeti Park, Utah

Hát ezután jött Las Vegas, ahova én nem is nagyon akartam menni, de a többség akarata győzött.

- Miért nem akartál oda menni?

- Igazából egyáltalán nem érdekelt a dolog, időpocsékolásnak gondoltam, ráadásul volt bizonyos rossz előérzetem is a hellyel kapcsolatban, ami sajnos be is igazolódott. Estére értünk oda, számomra annyira taszító volt ez a felesleges csillogás-villogás, hogy én ki is hagytam az estét és a szállodában maradtam, míg a többiek elmentek tenni egy kört.

Las Vegas, Nevada

Reggel, ébredés után cuccoltunk lefelé a kocsihoz, mikor kiderült: feltörték és ellopták a benne hagyott holmik nagy részét, mindezt a hotel parkolójában, biztonsági kamerák előtt.

- Mi mindent vittek el?

- Két fényképezőgépet loptak el, objektívet szettekkel, három hátizsákot tele ruhákkal, Ipad-et, egyéb elektronikai cikkeket, amik együttes ára nem kevés pénz. A fél napot tehát a rendőrségen töltöttük a szálloda biztonsági szolgálatának embereivel együtt. Azt azért megjegyezném, hogy hiába volt speciális utasbiztosításunk, a magyar biztosítók végül elenyésző hányadát fizették ki a kárnak.

Rendőrség, Las Vegas, Nevada

Nekem mondjuk mindössze egy darab hátizsákom bánta, amit kölcsönadtam az egyik útitársamnak, ezt azért eléggé sajnálom, mert egyedi, kézzel készített zsák volt, szóval boldog lehet most az új tulajdonosa… (mosolyog) És hát, bónuszként még az autóban keletkezett kárt is ki kellett fizetnünk az autókölcsönzőnek, szóval ahogy korábban említettem, kicsit drágára sikerült ez a mostani túra így.

Las Vegas, Nevada

- De azért folytattátok az utat?

- Persze, nem nagyon volt mit keseregni a dolgon, így jártunk. Amint elengedtek minket a rendőrségről, már robogtunk is tovább Badwater felé, ami a Death Valley (Halál Völgye) Nemzeti Parkban van, Kaliforniában.

Death Valley, Mojave sivatag, Kalifornia

A hely arról is híres, hogy itt mérték a Földön a legmelegebb hőmérsékletet, 57 C fokot. Az egész terület tengerszint alatti magasságon fekszik, és egy hatalmas sómezőként kell elképzelni. Estére érkeztünk meg és kint aludtunk végül a szabad ég alatt, méghozzá nagyon kellemes, 22 C fokos hőmérsékleten, -84 méteren. Másnap hajnalban még mászkálás és fotózás a holdbéli tájon, aztán elindultunk San Francisco felé.

Death Valley, Mojave sivatag, Kalifornia

Útközben átkeltünk a Tioga hágón, ahol esett a hó. A várostól nem messze azonban ránk esteledett, így már nem értük el aznap Frisco-t, inkább megaludtunk egy motelben.

Death Valley, Mojave sivatag, Kalifornia

Másnap korán reggel már úton voltunk és hamarosan meg is érkeztünk a szokás szerint reggeli ködbe burkolózott San Francisco-ba, ami viszont hamarosan felszállt, és egy csodás napot töltöttünk itt.

Golden Gate híd, San Francisco, Kalifornia

Nagyon élhetőnek tűnik a város, attól függetlenül, hogy ez egy nagyváros. Távolról láttuk a híres börtönszigetet, az Alcatraz-t, de végül nem hajóztunk át, inkább a városban nézelődést választottuk helyette.

Alcatraz, San Francisco, Kalifornia

Naplemente körül indultunk tovább Monterey felé, közben kaptunk egy defektet, jó félóra alatt le is cseréltük a pótkerékre és a Yosemite Nemzeti Park határában egy motelben töltöttük az éjszakát. Monterey egyébként gyönyörű, tengerpart, kolibrik, nyugalom, spanyol, mediterrán hangulatú épületek és hihetetlen szép naplemente.

Bixby Creek híd, Monterey, Kalifornia

Másnap aztán a gumisnál kezdtük a napot, kiderült, hogy a defekt nem javítható, így aztán újabb extra költséggel kicseréltettük a gumit egy vadonatújra a terepjárón.

- Nem voltatok túl szerencsések ezzel az autóval…

- Nem nagyon tudok erre mit mondani, viszont az is igaz, hogy rengeteget mentünk vele, ne felejtsd el, hogy oda-vissza átutaztuk kelet-nyugati irányban az USA-t, több, mint 12 ezer km-t tettünk meg vele, szóval lehet, hogy ennyi szervizelés belefért. Na mindegy is, a gumis srácok gyorsan megoldották a dolgot és végül csak megérkeztünk a Yosemite parkba, ami tényleg gyönyörű.

Yosemite Nemzeti Park, Kalifornia

Elég nagy volt a szárazság. Több folyómeder is ki volt cserepesedve, de kárpótoltak minket az őszi színek és az érintetlen táj. Meglepő volt például, hogy a parkolónál az őzek teljes nyugalommal sétálgattak közöttünk...

Yosemite Nemzeti Park, Kalifornia

A park maga egyébként hatalmas, több, mint 3000 km2 területű, a leginkább népszerű hely maga a Yosemite völgy, a legtöbbet fotózott El Capitan nevű óriási gránit sziklával, a Mirror Lake tükörtóval, illetve a rengeteg kisebb-nagyobb vízeséssel.

Yosemite Nemzeti Park, Kalifornia

A park meglátogatásához természetesen jegyet kell váltani, mi ezt úgy oldottuk meg, hogy előre megvettünk egy-két hétre szóló, négyfős bérletet az összes általunk felkeresett parkba, ami így 80 dollárba került. Nagyon szervezett egyébként a természetvédelmi területek felügyelete is, a parkőrök rengetegen vannak, nagyon segítőkészek, de oda kell figyelni, mivel a rendőrökével közel azonos jogkörük van.

Yosemite Nemzeti Park, Kalifornia

Ha elkapnak bármilyen illegális tevékenységért, kegyetlenül megbüntetnek, nincs apelláta. Viszont abszolút tisztelet övezi őket, ők pedig egyáltalán nem élnek vissza a hatalmukkal. Sokat barangoltunk a parkban, a Mariposa Grove-nál óriásfenyőket néztünk, délután pedig visszaindultunk a Zion Nemzeti Park felé.

Mariposa Grove, Yosemite Nemzeti Park, Kalifornia

- Szóval innen fordultatok vissza és indultatok újra keleti irányba?

- Igen, igazából innen kezdődött a visszautunk. Az éjszaka az autóban ért minket, reggel pedig egy újabb őrületesen szép helyen túráztunk, a Subway nevű vízmosásban.

The Subway, Zion Nemzeti Park, Utah

A folyómedret két oldalt hatalmas sziklafalak veszik körbe, amik már-már összeérnek a fejed fölött és a 12-13 km-es, jó félnapos útvonal végig ebben a kanyonban megy. Viszonylag kevés víz volt ottjártunk idején a folyóban, úgyhogy elég könnyen tudtunk haladni.

The Subway, Zion Nemzeti Park, Utah

Leginkább a falak közt megrekedt fülledt meleg, illetve a teljesen sima felületű sziklák csúszóssága akadályozott. Nem könnyű egyébként ennek a helynek sem a megtalálása, nincsen megjelölve az út és elég magasról kellett leereszkedni a szurdokba, többen a társaim közül ide már nem is jöttek utánunk. Olvadáskor, mikor több víz van a folyóban, általában kajakokkal járják be az útvonalat a túrázók.

The Subway, Zion Nemzeti Park, Utah

Egy idő után egyébként, még így is, hogy viszonylag sekély volt a vízszint, már mi sem tudtunk tovább menni, mivel úszni kellett volna, viszont maga a víz olyan hideg volt, hogy neoprén ruha nélkül nem vállaltuk be a dolgot, inkább visszafordultunk.

The Subway, Zion Nemzeti Park, Utah

Az éjszakát egy Kanab nevű településen töltöttük, ami arról híres, hogy sok western filmet forgattak itt. Egy darabig újra ez volt az utolsó kényelmes, motelben töltött éjszakánk. Másnap jött a Grand Canyon és utána a gyötrelmes, 35 órás autóút vissza, a keleti partra.

Grand Canyon, Arizona

Maga a Grand Canyon egyébként kicsit csalódás volt nekem, monumentális ugyan, de valószínűleg a sok híresztelés miatt ami övezi, én többet vártam. Pechünkre az északi oldalon egyébként erdőtűz ütött ki, úgyhogy újabb 100 mérföldes kerülő jött a déli oldal felé, ahol már minden rendben volt. Őrületesek a méretek, tényleg lenyűgöző a mélység, illetve a kiterjedés, de engem annyira mégsem fogott meg a hely.

Grand Canyon, Arizona

Délután aztán nekivágtunk a kegyetlen és fárasztó hazafelé tartó útnak. Késői ebéd a Hooters-ben 90 dollárért, csak hogy ilyet is lássunk... Két és fél hét alatt összesen, ha 8 kellemes megjelenésű hölgyet láttunk az USA-ban, abból ötöt itt. Igaz a mondás, a legszebb lányokat mindig otthon találod meg. Újabb etap, újabb fáradtságos utazás.

Naval Station, Norfolk, Virginia

Reggel 7-re érünk végül a keleti partra, az eredeti kiindulópontunkhoz. 12500km-t tettünk meg, végre friss zuhanyt vettünk, ettünk és aludtunk egy nagyot. Két nap pihenés, egy kis haditengerészeti bázis látogatás, vásárolgatás után aztán még egy amerikai reggeli, utolsó zuhany, majd 10-kor indulás a repülőtérre, ahol hét órás repülés várt ránk Amszterdamig…

Összegzés:

Legmelegebb 27 fok - Virginia Beach
Leghidegebb -17 fok - Maroon Bells
Legmagasabb pont 3022 m - Tioga hágó
Legmélyebb pont -85 m - Badwater, Death Valley
12,9 literes átlagfogyasztás, és 1610 liter elégetett benzin...

Köszönet még egyszer Gulyás Attilának az élménybeszámolóért! További fotók az útról ITT!