Pedig tény: Philae (Agilkia) szigetét Egyiptom gyöngyének is nevezik, és még a XIX. században vált a legromantikusabb egyiptomi látványossággá.

Hurghadából tízórás buszozás után érkeztünk ide le, Egyiptom egyik legdélibb helyére. Az idő nagyon kellemes volt, 23 fokot mutatott a hőmérő január másodikán is, nem is csoda, hiszen a trópusokat kijelölő Ráktérítő mindössze 50 kilométerre van ide.

A buszból rögtön kishajókra szálltunk a régi Asszuáni-gáttól délre fekvő Sellalban, és áthajóztunk a szigetre (Philae szigetére 40 egyiptomi font a belépődíj, a kis csónakok 20 fontért hoznak-visznek minket).

A világ leghosszabb folyóján, a 6671 km hosszú Nílus egy szakaszán hajókáztunk itt, szépséges sziklaszigeteket kerülgetve a régi és az új gát között, ahol tóvá szélesedik a folyó. A pár perces hajókázás során meggyőződhettünk arról, hogy nagyon hangulatos tájon vagyunk, nem véletlenül volt az óegyiptomi etimológiában Philae szigetének neve „az idő szigete”, sugallva ezzel, hogy ez a hely újjáteremtette azt az ősvilágot, amikor a Napisten uralkodott a földön.

Philae szigete eredetileg a Nílus első kataraktája (vízesése) mögött, Egyiptom és Núbia határán volt található. Eredeti egyiptomi neve Pilak, ógörögül Philai (Φιλαί) volt. A Római Birodalomban Philaet tekintették a meghódított terület legszélének és az ismert világ határának.

A sziget 450 m hosszú és 150 m széles volt, hosszú évszázadokon át. Az első Asszuáni-gát megépülésével (1902), majd kétszeres megnagyobbításával (1912 és 1934) azonban a terület az év jelentős részében víz alá került az ókori templomegyüttessel együtt. A turisták egy időben kis csónakokban eveztek a félig elmerült romok között, onnan nézegették a víz mélyére került csodálatos műemlékeket. Az UNESCO ezt megelégelvén az 1960-as években, az új Nagy-gát befejezése előtt akciót szervezett a romok megmentésére.

Az óriási épületeket szétszedték, és kövenként szállították el Philae-ről 1977 és 1980 között. A templomokat a mintegy fél kilométerrel északnyugatra és 20 m-rel magasabban fekvő Agilkia szigeten építették újra, az eredetivel teljesen azonos elrendezésben.

A hajón núbiai árusoktól sematikus Nílus-térképet vettem pár egyiptomi fontért, kifizettem, s máris megérkezett kishajónk a gyönyörű sziklaszigetre. Ízisz szent szigetét hajónk nyugatról kerülte meg, már itt feltűntek a robusztus épületek. A kishajók a sziget déli végén, az i.e. 380-362 között uralkodott 30. dinasztiabeli Nektanebo (I. Nektanebosz) fáraó csarnokának közelében kötnek ki, ez az épületkomplexum legrégibb része. Innen észak felé továbbsétáltunk a külső templomudvaron, melynek két oldalán kolonnád fut Ízisz templomának bejáratáig.

A keleti oszlopsor mögött kisebb szentélyek találhatók, legnagyobb közülük a núbiai Arensznuphisz isten temploma (IV. Ptolemaiosz építtette), de megtalálható itt egy másik núbiai istenség, Mandulisz temploma is, illetve a Dzsószer uralma idején működött, később istenként tisztelt tisztségviselőnek, a gyógyító Imhotepnek egy temploma is.

Ízisz hatalmas templomát a 45 méter széles első pülon (kaputorony) 18 m magas tornyai jelzik. A pülon domborművein XII. Ptolemaiosz Neosz Dionüszosz (a híres Kleopátra apja) mészárolja le az ellenséget, pontosabban a hadifoglyok feláldozásának hagyományos szertartását végzi el Ízisz, Hórusz és Hathor előtt. Ízisz, a varázslás istennője az egyik legnépszerűbb egyiptomi istennő, Ozirisz testvére (s egyben felesége!), valamint Hórusz anyja, de a fáraók szimbolikus anyjaként Íziszt nőalakban jelenítik meg, trón szimbólummal a fején.

Philae azért jelentős kultuszhely, mert a hagyomány szerint Ízisz erről a szigetről szemlélte Biga szent szigetét, ahol férje, Ozirisz testének egy darabját eltemették. A római időkben is töretlen volt Ízisz népszerűsége, akit még Britanniában is tiszteltek, de gondoljunk csak a Szombathelyen feltárt római kori Ízisz-szentélyre! Ősi kultuszának nagy riválisa csak az újonnan megjelent vallás, a kereszténység lett. Íziszt gyakran azonosították Hathorral, a szerelem és az élvezet istennőjével, akit nőalakban vagy tehénként, gyakran mint asszonyt, tehénszarvakkal a fején és napkorongokkal a ruháján ábrázoltak.
Ízisz (Hathor) fia pedig Hórusz volt, az ég sólyomistene, aki bosszút állt feldarabolt atyjáért, Oziriszért, és a Föld ura lett. Hóruszt leginkább sólyom vagy sólyomfejű ember alakjában ábrázolták. A fáraót Hórusz megtestesítőjének tartották. Az egyiptomi mitológia szövevényes, néha szappanoperákhoz hasonlító világának három fő istenségének megismerése után továbbsétáltunk a romok között.

Ízisz templomának központi udvarán áll a Hórusznak szentelt Születés Háza, a mammiszi. Mivel a későbbi fáraók Hórusz leszármazottainak tartották magukat, ennek megerősítésére részt vettek a mammiszi szertartásban, amellyel az isten születésére emlékeztek. A philae-i mammiszi II. Eurgetész ideje alatt épült, képei pedig Hórusz születését és neveltetését mutatják be. 

A második, 22 m magas és 32 méter széles pülon a tízoszlopos csarnokba (hüposztül), azon túl pedig Ízisz belső szentélyéhez vezetett. A csarnok oszlopfőin eredeti a színezés: a mennyezeten Felső- és Alsó-Egyiptomot jelképező keselyűk, napbárkák, csillagászati ábrák tömkelegét láttuk, II. Eurgetész korából. Ízisznek, Egyiptom legnépszerűbb istennőjének kultuszszobra valószínűleg a leghátsó teremben állhatott (Ízisz anyai vonásait egy napon majd a keresztények veszik át Szűz Mária alakjának megformálásához). 

A sziget északi csücskén található Augusztusz temploma és Diocletianus kapuja, innen szép a kilátás, sőt egy fehér virágba borult bokrot is lefotóztam, január másodikán ugye. Az újévkor is virágzó délszaki táj után megnéztük még az Ízisz templomának főszentélyétől nyugatra Harendótész templomát, keletre Hathor istennő templomát. Utóbbi domborművein zenészek, többek között egy lanton játszó majom is szerepel. 

 A Hathor-templomtól délre a vízparton áll egy elegáns pavilon, amelyet Traianus csarnoka („a fáraó ágya”) néven is illetnek, talán ez a legismertebb philae-i műemlék, amely igen gyakori témája volt a viktoriánus festőművészetnek, és a skót David Roberts (1796-1864) festményein is megtaláljuk a pavilont, melynek domborművein Traianus császár mutat be áldozatot Ízisznek, Ozirisznek és Hórusznak.

Számítógépem képgyűjteményében Karl Richard Lepsius-tól is van egyébként egy festmény az idilli szigetről. E hangulatot keresvén a Traianus-kioszktól délre kellemes és árnyas kávézóban megittam egy kókusztejből készült helyi üdítőt, majd kis idővel később elhajóztunk Egyiptom gyöngyéről, a ma is Philae-nak nevezett Agilkia szigetéről.

Miután Philae szigetéről visszacsónakáztunk, bejöttünk Asszuánba busszal, de nem sokat időztünk, hanem egyenesen a M/S Rosetta nevű négycsillagos, hatalmas nílusi luxusszálló-hajóra csekkoltunk be, ahonnan megkezdtük Asszuántól Luxorig tartó háromnapos hajóutunkat a Níluson.

A sziget ismertetése mellett pár mondatot befejezésül azért szánni kell magára Asszuán (angolos átírás szerint Aswan, régi neve Szüéné) városára is, mely Egyiptom legdélibb városa, melyről még földrajz szakosként megtanították nekem, hogy az i.e. III. században Eratoszthenész, a görög tudós itt Asszuánban bizonyította be, hogy a Föld gömb alakú.

Az itt mérhető árnyékokat összehasonlította a nyári napfordulókor Alexandriában mért árnyékok hosszával, majd trigonometriai úton kiszámította a bolygó kerületét, és nagyon keveset tévedett: neki 39690 km jött ki, ami a műholdas mérés értékét (40009,1 km) nagyon megközelíti! Részben ezért is Eratoszthenészt (i.e. 275-194) tartották és tartják a földrajz tudományos megalapozójának; ő alkalmazta azt a beosztást, amelyet ma is használunk: hosszúsági és szélességi köröket, de tőle származik a térítők és a sarkkörök fogalma is.

Kép és szöveg: Barna Béla