Október közepe, vége táján foglalják el téli szállásukat, és március közepéig, végéig éjszakáznak az erdő fáin. Nappal főként a környék mezőin gyűjtenek táplálékot, szedik össze a földön és a füves területeken a rovarokat, a lárvákat, a kisemlősöket, valamint magvakat, fákon maradt gyümölcsöket. Amolyan keselyűszerepet is betöltenek, mivel elhullott madarak és vadon élő kisállatok tetemét takarítják el a földekről. A hideg, fagyos napokon pedig többnyire a város családi házas övezeteiben lepik el a kerteket, és ott keresnek eleséget.

Számukat csak becsülni tudják a szakemberek, egyesek több tízezres állományról beszélnek, mások szerint százezernél is több vetési varjú telel a Sóstói-erdőben.
Szigetvári Csaba szerint feljegyeztek már olyan varjút is, amely csaknem 1400 kilométeres távolságról érkezett nyírségi telelőhelyére. A csúcstartó madarat a lábára helyezett gyűrű tanúsága szerint az 1384 kilométerre fekvő oroszországi Kalinyin megyében jelölték meg 1960. május 28-án, és 1973 telén pusztult el a Nyíregyházához közeli Tiszalök határában.

A nyíregyházi erdei varjúszálláson telente sok száz madár pusztul el, részint 10-20 év közötti kora, részint a hideg, táplálékszegény időszak miatt. A kemény éjszakai fagyok megtizedelik az öreg és éhezéstől legyengült varjakat, több pedig ezért hullik el, mert emészthetetlen dolgokat is megeszik.
A vetési varjú Magyarországon 2001 óta védett - ötvenezer forint az eszmei értéke -, mivel negyedmilliós állománya az ezredfordulóra 25 ezresre esett vissza. A védettségnek köszönhetően azóta ismét nő a számuk.

(mti)