A bajnokság végkimenetelét tekintve már sok minden tisztázódott, de a híresztelésekkel ellentétben semmi nem dőlt el sem az érmek, sem a búcsúzók kérdésében. Sokak szerint a Nagykálló a tendenciák, a forma és a tapasztalatok alapján már bajnoknak tekinthető, nagyjából látszik, kik szerezhetik meg az érmeket, és melyik az a pár csapat, akik közül kikerülhet, az alaphelyzetben három kieső személye (bár szerintem nem ennyi kieső lesz), de ezekkel nem értek egyet. Amíg a matek nem támasztja ezeket alá, addig ez csak sajténeklés, Holdvonyítás, előre temetés, vagy előre koszorúzás.

Ha az éllovas sorsolását nézzük, akkor abban olyan találkozókat találunk, ahol vagy jó, tavasszal is sikeres gárdákkal mérkőznek, vagy olyanokkal csapnak össze, akiknek a tagsághosszabbítás miatt fontos a pontok gyűjtése. Így ha nem koncentrálnak eléggé, vagy valami balszerencsésen sikerült az egyébként is sérültekkel, eltiltottakkal fosztott keretüknek, akkor ez az öt pont előny pillanatok alatt eltűnhet. Jelenleg teljes magabiztossággal annyi jelenthető ki róluk, hogy az első hatban fognak végezni a száműzött, kispadfosztott General Manager tanítványai.

Én akkor fogom őket bajnoknak tekinteni, ha ugyanennyi, azaz öt pont lesz az előnyük a 29. forduló után, vagy ha a 30. forduló után is ők állnak majd az élen. Egy bajom van, ezzel a bajnokkiáltással: a Balkányról mintha még mindig megfeledkezne mindenki, pedig nálam ők az év sikercsapata (bármit is hoz a véghajrá), és a sorsolást, formájukat nézve talán nekik van a legtöbb esélyük a legtöbb pontot szerezni. Még mindig nem veszik őket komolyan, pedig megérdemelnék, a Kállónak nem csökkent az előnye a Baktával szemben, de a Balkánnyal szemben igen, és ugyanannyi távolságra van a két gárda az éllovastól, így legalább akkora esélyes nálam a Balkány.

Valamint matematikailag nem csak a két másik dobogós érheti be a Kállót, hanem a dobogótól pár pontra tartózkodók is törekednek, törekednének felfelé, amennyire tudnak, és az majd kiderül, hogy ez a dobogóra vagy másra lesz számukra elég. Így a Balkány és a Baktalórántháza sem könyvelheti el az érmét, annak színe még fényesedhet, kophat, vagy akár el is veszíthetik azt. A Nyírmada és a Mándok ugyan hét pontra vannak tőlük, de nem lennének sportemberek, ha nem akarnának minél előrébb végezni, és akkor ott van még a Kemecse, akinek csak három egység a hátránya velük szemben. Ez is egy olyan forduló, ahol valószínűleg a második és a harmadik nyer hazai pályán, a listavezetőnek viszont nem olyan egyértelmű a dolga, simán benne lehet, hogy nem nyernek, és ha úgy alakul, akkor már most szorossá válhat az aranyharc.

Ami pedig a másik fontos kérdést, a kiesők személyét jelentheti, az már nagy kockázat nélkül kijelenthető, hogy a Nyírgyulaj bennmaradt. Az alatta lévők közül matematikailag még bárki kihullhat, de reálisan nézve, és azt is számba véve, hogy ebben a régióban nem jönnek könnyen a győzelmek, úgy érzem, hogy a Csenger, a Sényő, a Dombrád és a Nagyecsed közül kerülhet ki az utolsó hármas kiléte. Persze a teljes megnyugváshoz másoknak is kell még pár pont, kinek több, kinek kevesebb, így a Tiszalök, a Tiszakanyár, az Unió négyesnek is, ők a csillagok együttállása esetén még izgulhatnak és izzadhatnak, de úgy érzem, ők jövőre is ugyanebben az osztályban folytatják.

A most következő forduló tovább tisztázza a képet, mint mindig, pláne ebben a szakaszban már minden találkozó éles, mindenkinek a saját mérkőzése és a riválisaié a kiemelt, így most nem emelek ki egy találkozót sem. A hiányzókat, sérülteket, eltiltottakat pedig eddigi szokásommal ellentétben nem említem, mert persze minden gárdának vannak kulcsfigurái, de egyik keret sem tizenegy főből áll, és akik rendelkezésre állnak, azokból kell alkotni, velük kell a lehető legjobb eredmény elérni.

Nézzük, mit nézhetünk a 26. fordulóban (kezdési időpont 17 óra):

május 10. szombat

Baktalórántháza (3) – Dombrád (15)

Finoman szólva is van különbség a két gárda szezonja, céljai között. A Bakta kifelé már lemondott a bajnoki címről, elkönyvelték, hogy lemaradnak róla (de biztos, hogy így van ez?). A Dombrád kapaszkodna, bár helyenként mintha több belső tényező is hiányozna a sikereikhez, sokan elkönyvelték őket kiesőnek (de biztos, hogy így lesz ez?). Biztos vagyok benne, hogy mindkét gárda feljebb szeretne végezni a szezon végén, és ehhez túl sok botlás már nem nagyon fér bele tőlük.

A hazaiak néhány döntetlen mellett, hozták a tavaszi meccseiket, és otthonukban még pontot szerezni is óriási diadal. A vendégek utoljára Kemecsén nyertek a forradalmi hétvégén, ami hasonló bravúr volt, mint a mostani lenne, az első három tavaszi körben veretlenek maradtak, öt pontot szedtek össze, azóta viszont sorozatban már hatszor kaptak ki (és ezek közül kevesebb volt az élcsapat elleni mérkőzés). Ami tény, hogy ennél simább egyest kevesen tudnának elképzelni, de a Dombrád épp ilyenkor domborított korábban, bár most elég mélyre ásták magukat, tehát nagy a falat, hatalmas a feladat, ha borítani akarják a papírformát, akkor ennél nagyobb borítási lehetőségük nincs is. Természetesen mindenkit meglepne, ha nem a Bakta nyerne, de azért a pályán játszanak, hogy lehessenek meglepetések, még ha kevés is rá az esély.

május 11. vasárnap

Nyírmada (5) – Nagykálló (1)

A Mada tavasszal már a tabella minden csoportjából mérkőzött ellenfelekkel, és nem szenvedett még vereséget, a hazai mérlegük pedig egész szezonban elég jó, ha nem lenne annyi döntetlenjük, akkor jóval előrébb lévő pozíciót érdemelnének ki. A Nagykálló nem holló, és ha nem altatja el semmi és senki őket, valamint a sérültek és az eltiltottak nem béklyózzák meg őket, és ezek ellenére is képesek tovább lesznek koncentrálni, valamint nem kezdenek csak lengedezni a magasban, gubbasztani az ágon, plusz nem kezdenek el nótázni, csak akkor érhetik el a céljaikat.

Tavasszal egy döntetlen és egy vereség mellett a többi találkozójukat nyerték, még ha nem is leseperve az ellenfeleket. Általában a pálya és az ellenfelek taktikai felfogása miatt idegenben jobb játékra képesek, ez alól a balkányi derbi volt a kivétel, ahol magukat múlták alul és ellenfelük is felülmúlva őket megérdemelten nyert, de a legutóbbi útjukon Mándokon megmutatták, hogy az ember- és gólhátrány ellenére is tudnak győzni, van tartásuk. A hazaiak az esélyesebbek, de bármi lehet a meccsből, közel egyformák a szorzók, a hazaiak szinte mindig stabilan tudják hozni otthonukban a jó játékukat, a végkifejlett azon fog múlni, hogy a vendégeknek most a közepes, a jó vagy a jobb arcuk jön elő.

Nagyecsed (16) – Nyírgyulaj (8)

A szezon folytatásában a vendégek nyugodtan foxizhatnak, a hazaiakról sok mindent el lehet mondani, de ezt nagyon nem. Az Ecsed a télen erősödött, mégsem úgy alakulnak számukra a dolgok, mint amiért dolgoznak, nem nevezném őket szegénynek, de az ág is sokszor húzza őket, meccseken belül több pont néz ki nekik, mint amit eddig szereztek, de a végeredmény számít, és eddig tavasszal hét egységet szedtek össze.

A Gyulajnál már az szinte biztos, hogy a nyolcadik helynél lejjebb nem végezhetnek, feljebb lépni halványan van csak esélyük, nem szándékosan, de a folytatásban komoly beleszólásuk van az élbolyba és a sereghajtók végső helyezésébe is. A hazaiaknak muszáj nyerni, a vendégeknek annyira nem, nekik Lukács mestert a születésnapja előtt nem sikerült győzelemmel köszönteni, talán utána sikerül. A vendégek sportemberek lévén biztos minél többet szeretnének kihozni a meccsből, de a hazaiaknak már több mint muszáj, így nekik van több esélyük a sikerre.

Tiszakanyár (10) – Ibrány (9)

Elég hullámzó a két gárda teljesítménye, több borúval, mint derűvel. A számok alapján felfelé elmozdulni kevés az esélyük, és a kiesés sem hiszem, hogy megérintheti őket, bár a teljes megnyugváshoz pár pontra még mindkettőjüknél szükség van. Annyira nem ég a ház egyiküknél sem, a múlt harcai teszik érdekessé a találkozót, az önbecsülés, a javítási szándék, a szépítés igénye fűtheti őket. Bármi lehet, a döntetlen vastagon esélyes, de egy kicsivel talán a hazaiak felé billen a mérleg.

Csenger (13) – Kemecse (4)

Mindkettőjüknek jutott keserű szájíz többször tavasszal, egyikük sem ott áll, ahol szeretne. Természetesen a hazaiaknál több és jobban, de a vendégeknek is van mit kozmetikázni. A Csengernek kellenek a pontok a hosszabbításért, a Kemecsének a dobogóért. Nem hiszem, hogy motivációs gondjaik lennének (…), de a Csengernek nagyobb a feladat, jobban kell a muszáj, a döntetlen egyiküket sem segítené ki teljesen, pedig ez benne van a meccsben, de emellett bármelyik gárda győzhet is, ami előre nem látható, megtippelhetetlen, megjósolhatatlan apróságokon fog múlni a mérkőzés végeredménye.

Mándok (6) – Tuzsér (7)

Halványan még, de mind a két gárda nézhet lefelé, de felfelé inkább tekingetnének, megvan az esélyük feljebb végezni, de a hatalmas ugrás egyre távolodik tőlük. Két nagyon erős gárda, főleg otthonukban szinte megfoghatatlanok, itt is a hazai pálya dönthet, amit finomít az a tény, hogy a vendégek bárhol, bárkivel képesek döntetlent játszani. Ha nem lett volna az előző mándoki meccs, akkor azt mondanám, hogy onnan lehetetlen győzelemmel távozni, szinte kizárt a vendég siker, plusz a Tuzsér tavasszal még nem nyert, ha utazniuk kellett, egy élcsapat elleni vereség mellett két középnél hajszállal véknyabb gárda otthonában remiztek. Összegezve persze sose zárható ki a Tuzsér győzelme, de sokkal több minden szól a Mándok mellett, esetleg egy döntetlen becsúszhat, de a hazai siker magasan a legesélyesebb.

Balkány (2) – Unió (12)

Kicsit még mindig nem az érdemeiknek megfelelően értékelt csapat a Balkány, aki hazai pályán sokáig megállíthatatlannal tűnt, ez most is igaz, de pont legutóbbi otthoni meccsükön remiztek le egy nagyjából a mostani ellenfelük tudásával egyező vendég ellen. Az Uniót nem az ág húzza, helyenként annál több, mára már kialakult bennük az a nézet, hogy mindenkinek ők a közellenségei, még nagyon kellenek nekik a pontok, hogy kimondhassák a bennmaradást. Úgy érzem, ezeket meg is fogják szerezni, ha nem is ezen a találkozón, és nem egy dobogós gárda ellen, de meg lesz nekik a szükséges pontmennyiség a harmincadik forduló végére.

Persze nem lehet ilyet mondani, de ha most egy kicsit spórolnak, és senki nem sérül meg, senkit nem tiltanak el tőlük, akkor az Unió a balkányi túra utáni két meccsen írhatja alá a hosszabbítási szerződését. Természetesen nem lennének sportemberek, ha nem szeretnének ezen a meccsen pontot vagy pontokat szerezni, és mindent megtenni ezért. Nem zárható ki előre semmi, hisz a fociban és a vendégekben is benne lehet minden, a váratlan is, de több mint meglepetés lenne, ha nem a Balkány nyerne.

Sényő (14) – Tiszalök (11)

Mind a ketten a menekülés előre jelmondatát a zászlajukra varrva kezdték a tavaszi hadjáratot, ami az évszakot nézve, nem meglepő, hogy a vendégeknek sikerült jobban, mind a kettőjüknek kellenek még pontok, de a hazaiaknak még a muszájnál is muszájabban. A Sényőnek túl sok dobása már nem maradt, hogy ne liftezzenek, a Tiszalök pedig márciusban kezd el mindig focizni, idén is sokkal hatékonyabbak ebben az időszakban.

Elképzelhető, hogy a Sényő mostani pozíciója a szezon végén bennmaradást ér, de ennél feljebb kell végezniük a biztoshoz, és ezen helyezésük megtartásáért is küzdeniük kell. Számomra is szimpatikus a sényői közeg, csak helyenként a szigor, az elszántság hiányzik belőle. A Tiszalököt pedig tavasszal másként kell nézni, ekkor a dobogósok erősségi szintjén kell kezelni, nekik is kell még pár pont a hátradőléshez, bár az eddigieket elnézve, szerintem ők nem fognak kiesni. Ha gatyába rázza valaki a Sényőt a nem egyszerű meccs előtt, akkor lehet esélyük győzni, a döntetlen is benne van a találkozóban, és ugye az évszak kapcsán a vendég siker is. Nyerni kell a Sényőnek, ha nem teszik, akkor lassan már csak az ima marad nekik, ezt kell átérezniük, vagy valakinek nem csak kifelé érzékeltetni velük. Ha ez megtörténik, csak akkor nyerhetnek, különben kereszt és vízkereszt.

(Most pedig talán zárszónak (vagy majd kiderül, hogy minek) követezzen valami vonyítás, záróének tőlem, rólam. Bár tudom, már május van, de ezen előzetes még kikívánkozott az ujjhegyeimből. Jelenleg úgy érzem nincs értelme a ténykedésemnek. Örülök, hogy van a csoport, voltak az eddigi egyéb ténykedéseim, valamit talán elértem, de most nem érzem így, nincs létjogosultságom semmilyen szempontból (sőt egyeseknek szálka vagyok a szemében), nincs semmilyen tekintetben haszna (és nem csak anyagi értelemben) a tevékenységemnek, se a csoportban, se a sportvezetősködésben, se az írásban. Már nyár óta, de főleg januártól úgy érzem, ürülékbe se nézek, azt csinálnak rám, és úgy döntöttem, semmit nem csinálok magamtól (akár írás, rendezvények, sportvezetősködés, írás, stb), ha kellek valamihez, majd jelentkeznek, és akkor segítek, tevékenykedem.

Egyébként meg további sok sikert mindenkinek, én lehet, hogy eltűnök, ha hiányzom valakinek (akár az NVSE vezetőinek, vagy más sportbarátunknak, vagy van fogadóképes és kifizetődő közönsége az írásimnak és egyéb munkámnak) az üzenjen előre időben, különben pá.

Még egy gondolat bujkál bennem, azt talán el lehet hitetni velem, hogy nem ezen a bolygót élek, és illúzió, irreális a békés világot, sportbaráti közeget megteremtenem, de ha évekig próbálsz megszelídíteni egy vadállatok, aki később másokra, magára és rád támad, akkor is felelős vagy érte?

Összességében remélem azért eddig elértem valamit, és ha nem tevékenykedem tovább, akkor pár napig legalább emlékeztek majd rám. Ha érzem, hogy van értelme, és jelzik az illetékesek, akkor majd leszek, adjon füstjelet, akinek hiányzom, és szüksége van rám, vagy szerinte van értelmem. Ami most van, agy és kézfosztottan áthúzva magamra zártam az ajtóm, telefonom nincs, ha valakinek igénye van rám, üzenjen előre, időben.

Addig is, és ezután is egy dolgot ne felejtsetek el: a múlt az volt, bármennyire bosszantóak is egyes dolgok, de a hó színén felesleges eszmét cserélni, az előző meccsek eredménye már kőbe vésetett, jegyzőkönyvvé érett, és jön a következő forduló, annak az eredményén lehet változtatni, a jelenben ténykedtek a jövőért, és alkossatok (alkossunk) focit, hajrá megyétek (megyénk) focija!)

gyg