Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már hagyomány, hogy az év elején díjazzák azokat a sportembereket, akik az előző évben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak saját sportágukban. 2013. január 11-én 15.00 órától a Bujtosi Szabadidőcsarnok adott otthon a megyei Sportgálának, amelyen több kategóriában koronáztak királyokat és királynőket.
Oldalunkon sorozatot indítottam a leginkább reflektorfényben lévő kategóriák nyerteseiről, így most az év felnőtt férfi focistájának választott Kovács Istvánról írok, őt próbálom bemutatni Önöknek, méghozzá, úgy ahogy ő emlékszik az eddigi pályafutására.
A két hónapig még 34 éves labdarúgót emlékezete szerint 1990-ben igazolta le a Nyírbátori FC, ez volt az első igazolása, ott a serdülő csapatban kezdte el a foci pályafutását. Előtte csak az „utcai foci” volt az életében, a „grund”.
Ezt követte egy válogató és a Nyíregyházi focisuli edzői látták benne a tehetséges fiatal focistát. Ekkor Ált. Iskola 7. osztályát kezdhette volna a 14. számú focisuliban, de ekkor még a szüleivel történt egyeztetést követően maradt Nyírbátorban. Egy év elteltével viszont már beadta a derekát és belevágott a foci világába.
A 14. iskolával a 8. osztályban diákolimpiát nyert és az NB1-es bajnokságban egy évig veretlenek voltak. Az utánpótlásedzők javaslata alapján a Szpari első csapatához járhatott edzésre és az első csapat meccsén két alkalommal a csere padon foglalhatott helyet és egy alkalommal pályára is léphetett. Ennek hatására a korosztályos utánpótlás válogatottba is meghívót kapott, ahol két alkalommal pályára lépett hivatalos mérkőzésen, ahol szerzett egy gólt is.
Ezt követően a középiskolai tanulmányok alatt került első felnőtt csapatomhoz Rakamazra, de az csak rövid ideig tartott, mert átigazolt az elhíresült Kertváros FC-be. A következő állomás Gáll Sanyi bácsi nevelő edzője hívására Tiszalök volt. A középiskola befejezését követően jött a lehetőség, hogy Nyírbátorba az akkori NB II-be igazoljon, ami nagyon nagy lehetőségnek kínálkozott.
Élve ezzel 3 szép évet töltött nevelő egyesületénél, majd a NBI/B-s Demecserben húzott le egy évet. Demecsert követően visszatért Nyírbátorba. Ezt követte a Nyírgyulaj csapata ahol 3 sikeres évet focizott és több mint 100 gólt lőtt. A sikerek hatására kereste meg Márton István, hogy Nagykállóban folytassa tovább. Persze igent mondott és oda tette át a székhelyét.
Egy évet töltött Kállóban és ezt követte Kemecse SE, ahol 3 évet húzott le és nyert megyei I osztályban, majd NB III-ban is bajnoki címet. A következő csapata ismét a Nyírbátor lett itt a Joma kupával és a Stadion Dinner kupával lett gazdagabb. Ezt követte a Nyírtelek csapata ott a góllövés ismét elég jól ment és a gólkirályi címet is megszerezte. A sikert követően ismét a Kemecse hívó szavára bólintott és a 2012-2013-as idényt őszét ott töltötte el.
Edzői közül Gáll Sándort és Németh Károlyt emeli ki, nekik sokat köszönhet, de minden trénertől tanult valamit, akivel együtt dolgozott. Azt sajnálja csak, hogy a korosztályában ugyan sok tehetséges focista volt, de kisebb-nagyobb sikerek mellett senki nem lett igazán elismert labdarúgó. Nagyon sokat köszönhet a focinak és úgy érzi sokat is tettem azért, hogy legalább itt a megyében elismert játékos legyen.
A mostani szezon felénél 23 lőtt góllal vezeti a góllövő listát, és reméli hasonló tavasz vár rá. Mindez pedig már új egyesületben, ismét visszatért egy olyan klubba, ahol már szerepelt korábban. Januártól együtt dolgozhat az év edzője az év labdarúgójával, ugyani Kovács István számára a folytatás már Nagykállóban lesz, reméli hasonló sikerekkel.
Szerintem eddig is kevesen voltak, akik ne tudták volna ki az a Kovács István, és hogy mivel érdemelte ki ezt a díjat, de most már senki számára sem lehet ez kérdés. Ami viszont a statisztikákból, a történetéből nem derül ki, az a miért, és az adatok mögött lévő ember. Igazi elhivatott sportember, akinek legtöbb gondolata mindig az imádott sportja körül forog.
Emberként, ami számomra a legfontosabb: ember, és kedves, értelmes, intelligens úriember. Magánemberként az élete a szolgálat és védés jegyében telik, és ez a labdarúgó pályán is szemmel látható, azzal a kis különbséggel, hogy a szolgálat stimmel, de a védés helyét annak ellenkezője a támadás tölti be. Labdarúgó pályafutása során megjárta a legmagasabb osztálytól a megyeII-ig minden osztályt, oda vissza, fel-alá párszor, de néhány klub többször is fellelhető állomáshelyei között, ilyen a Nyírbátor, a Kemecse és a Nagykálló.
Természetesen a hullámvölgyek, a sérülések, a formahanyatlás senkit nem kerül el, de tehetsége és képességei sosem voltak kérdésesek senki számára. A 2012-es évben remek teljesítményt produkált, ennek is jutalma többek között ez a díj is. Sokan erre azt mondanák sablonszerűen, hogy sokadik virágzását éli, én ebben viszont egyáltalán nem hiszek, aki tehetséges, az adottságai megvannak, annak a pályafutása során előfordulnak különböző okok miatti gyengébb és erősebb évek, és 2012-ben ismét kihozta magából az adottságaihoz közel álló remek teljesítményt.
Gratulálok még egyszer a díjhoz, és további sok sikert, gólok tucatjait, sikerek csokrait kívánok Kovács Istvánnak.
Győrfi Gergő