Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már hagyomány, hogy az év elején díjazzák azokat a sportembereket, akik az előző évben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak saját sportágukban. 2013. január 11-én 15.00 órától a Bujtosi Szabadidőcsarnok adott otthont a megyei Sportgálának, amelyen több kategóriában koronáztak királyokat és királynőket. Oldalunkon sorozatot indítottam a leginkább reflektorfényben lévő kategóriák nyerteseiről, így most az év kosaras hölgyének választott Farkasinszki Orsolyáról írok.
A nyírséghíren eddig még nem írtam sem a női kosárlabdáról, sem Orsolyáról (teszem hozzá méltánytalan módon), most ezen hiányosságomat pótolom. Az írásom kicsit hosszúra sikerült, de már évek óta kijárt volna ez a cikk neki, eddig is sok mindent elért, így aprólékosan kívánom most bemutatni a megyei női kosárlabda világítótornyát.
A 26 éves, 186 centiméter magas a palánk alatti posztokon brillírozó játékosnak már születése előtt előre meghatározott volt a sorsa. Ha csak a szüleire gondolunk, akkor senki nem lepődött meg rajta, hogy ő is kosaras lett, persze az örökölt adottságok mellett szorgalmának és kitartásának köszönheti, hogy ilyen remek játékos lett. Most akkor nézzük ki is ez a remek kosarashölgy, hogy alakult az eddigi pályafutása, és mindezt az ő szemén és emlékezetén keresztül teszem.
Tudtam, hogy annak ellenére, hogy még hosszú pályafutás áll előtte, nagyjából annak fél-távjánál lehet, már most kijelenthető, hogy eddig is komoly sikereket ért el, veretes múltja van, nagyszerű csapatokban játszott. Most pedig vegyük sorra ezt az oldalnyi eddigi állomásokat. A kosárlabdát az Apáczaiban kezdte el negyedikes korában (1995-ben). Miután édesanyja is kosárlabdázott, több edzésén és meccsén is részt vett, így gondolta kipróbálja ő is a sportot, sosem erőltették ezt neki a szülei, de számára teljesen magának értetődő volt, hogy a gyűrű és a labda vonzásában van.
A kosárlabdát Elek Tamásnál kezdte el, de ő nyolcadik után nem tudta versenyeztetni őket, így 2001-ben a Mezőgazdasági Főiskola nb 2-es csapatához került, ahol az édesanyja is játszott, illetve Debrecenben játszott a saját korosztályában. Ez a helyzet állt fent 2003-ban is, csak akkor Miskolcon játszott a juniorban, és itthon az nb2-ben, majd 2004-ben a miskolci nb 1 b-s csapatban is helyet kapott. Ez évben volt egy ceglédi nb 1 b-s próbálkozása, de ez csak 4-5 meccses kiruccanás volt, ezt nem sikerült tovább vinni. Szerencsére nem sokkal ezután, amikor a főiskolát kezdte 2006-ben elindultak az nb 1b-ben. Amikor Miskolcon játszott már akkor több élvonalbeli csapat is megkereste, pl. a Diósgyőr, de amikor negyedikes volt a Győr is próbálta csábítani, hogy ott folytassa a tanulást. A Szeged sem maradt ki a sorból, de mégis Szolnok lett a befutó.
Mielőtt Szolnokra igazolt volna Mészáros Zoltán edző volt az aki személyesen eljött Nyíregyházára is és segített neki, az edzőnek nagy szerepe volt abban, hogy egyáltalán bele mert vágni. Első évnek a mutatók alapján nem is volt rossz a szolnoki év, a Szeged ismét megkereste és miután ott volt némettanári mesterképzés, így gondolta a kettő működik majd együtt, ezért 2010-ben belevágott, bár Szolnokon szerették volna ha marad. Mint kiderült nem működött a tanulás-kosárlabda párosítás. Bencze Tamás volt az edző akkor Szegeden, ő kereste meg, úgy gondolta helye van a szegedi csapatban és ő ennek megfelelően is cselekedett, de decemberben sajnos kirúgták az edzőt, a csapat átalakult, új edző érkezett, ami Orsolya számára nem kedvezett. Mellette az iskola sem úgy ment, a napi 2 edzés mellett nem úgy tudott órákra járni. Miután az élete a kosárlabda, Miskolcra igazolt és győzködte magát sikerül majd az iskola is, hiszen biztosították róla, hogy elengedik ha kell vizsgára, órára, igyekeznek ezt megoldani. Sajnos ez sem igazán sikerült, de itt a kosárlabda része véleménye szerint rendben volt. Maradt a döntés, az iskolát be kell fejezni, így ugyan szerették volna ha marad, de nem tette, ekkor a tanulás mellett döntött és 2012-ben hazaigazolt a nyíregyházi Főiskola nb 1b-s csapatába.
Úgy váltak el, hogy majd keresik, de Orsolya azt gondolta úgyis találnak más játékost, de valóban megkeresték november végén, illetve most januárban is, ez is azt jelzi értékes játékosnak tartják az élvonalbeli csapatok is. A miskolci edzője Milen Vukicevic volt, ő is igyekezett a legtöbbet kihozni belőle.
Arra a kérésemre, hogy ki hatott rá vagy kinek köszönhet sokat, a legelső sorban mindenképpen a szüleit említi (a nemcsak megyeszerte ismert házaspárt Farkasinszki Gyulát és nejét), hiszen rengeteget tettek azért, hogy lehetősége legyen kosarazni. Gondol itt az utazásokra is (Miskolc, Debrecen), de itthon is hozták-vitték edzésre, meccsekre. Szerencsésnek érzi magát, hogy támogatják, de ez az élet minden területén igaz, nem csak a kosárlabdában.
Édesanyjával órákat töltöttek a teremben, hogy javítsák a dobástechnikáját, nyaranta az erdőben futottak, persze mindez nem azért történt hogy profi legyen. Ez csak úgy jött, nem gondolta volna, hogy így lesz. Ha ez lett volna az elsődleges célja hamarabb belevágott volna. Az édesanyja javasolta neki, hogy próbálja ki, ne maradjon benne hiányérzet.
A szülei mellett az öccse (Gábor, akinek szintén nem idegen terep a kosárpálya) is sokat segített neki, a mai napig 1-1eznek, eljárnak futni és persze mindig unszolja, hogy gyerünk már. Amikor ezen gondolatokkal szembesülök, és ismerve a szülei sportemberi nagyságát kijelenthetem, hogy nem csak magában a kosárlabdában segítik, hanem az egész életben, mert az egész családjukat az igazi sportemberi nagyság szele lengi körbe.
Hozzá szeretné tenni, nagyon sok embernek tartozik köszönettel, hogy idáig juthatott. A barátok, a tanárai, a csoporttársai, az edzői, a csapattársai, sokan vannak akik hozzátettek ahhoz, hogy elérje ezeket az eredményeket amiket elért. A főiskolán is több tanár támogatta, érdeklődött, így a felsorolásukba nem is menne bele, mert senkit nem szeretne kifelejteni.
Köszönetet mond mindenkinek, azoknak a játékosok, akik a Mezőgazdasági Főiskolán játszottak, és persze az általa Veres Gyuszi bácsiként emlegetett akkori ottani edzőnek, akikhez odakerült, hiszen ha ők nincsenek és nem fogadták volna el, hogy saját véleménye szerint csetlett-botlott a pályán, már nem kosarazna. Érdekességképpen említ egy játékostársat, akivel összefonódott a pályafutása, épp a minap került elő egy 1997-es felvétel amin Gáspár Zsanettal együtt játszottak, ez csak azért érdekes, mert a szüleik is együtt játszottak sokáig, ők ketten pedig a mai napig együtt játszanak.
Akik számára eddig nem volt teljesen világos már most milyen múlttal rendelkezik, azok számára szerintem elég ez a nem épp rövid felsorolás. Ami a jelent illeti, a NYFSE-NYKS színeiben (ahol nem mellékesen az edző az édesanyja Farkasinszki Gyuláné, aki az év edzője lett) az nb1b keleti csoportjában a negyedik helyen állnak tizenegy mérkőzésből hetet megnyerve. Apropó anya-lánya edző-játékos párosítás. Néhány illetékes véleményét is meghallgatva kijelenthető, hogy soha semmilyen előnyt nem jelentett számára, hogy az édesanyja keze alatt pallérozódik, a pályán és az edzésen csak az edző-játékos viszony jön elő, sőt talán még többet is vár el tőle az édesanyja.
Ami az egyéni statisztikáit jelenti, a szezon eddig lejátszott mérkőzései alapján több kategóriában is az átlagokat tekintve listavezető: szerzett pontok (26,09), lepattanó (13,45), és ezen belül mindkét palánk alatti szegmensben vezet, azaz támadó (5,73) és védőlepattanóban (7,73) is. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a közvetlenül mögötte állók arányaiban fényévekre vannak a mutatóitól, kijelenthető, hogy kiemelkedik a mezőnyből. És ami a jövőt illeti, nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy bárki kijelentse, sikeres évek várnak még rá.
Aki eddig nem tudta ki az a Farkasinszki Orsolya, mivel érdemelte ki ezen díjat, annak számára sem maradhatott már semmi kérdőjel. Ami viszont a statisztikákból, a történelemből nem derül ki, az a miért, és az adatok mögött lévő ember. Kijelenthető, hogy igazi sportemberi minták között nőtt fel, jó géneket kapott, de tehetsége szorgalommal és akarattal is párosul, a sportban pedig csapata legeredményesebbje és mindkét palánk alatt ő uralkodik. Az sem véletlen, hogy jó néhány élvonalbeli csapat most is örömmel látná sorai között, remek kosaras és kiváló sportember, aki számára a tanulmányai elvégzésével a sport lehet az első, és így profi kosárkarrier vár rá.
Évek óta ő a megyei női kosárlabda egyik fáklyása, még szép sikerek várnak rá, nem véletlenül próbáltam ilyen hosszan és aprólékosan bemutatni őt Önöknek. Gratulálok még egyszer a díjhoz, és további sok sikert kívánok Farkasinszki Orsolyának.
Győrfi Gergő