Ez messze nem így lett, valószínűleg nem számoltak a hölgyek emberi nagyságával és akaratával.
A statisztika, a feltételezett egyéni képesség csak egy dolog, de azzal nem számoltak, hogy a magyar egy nagybetűs, kiváló, egységes csapat.
Amikor a középdöntő utolsó meccse előtt már számunkra megvolt az eb elődöntő és jött az egyenes ági kvalifikáció a szintén szerbiai vb-re és mindenki meglepődött, csak a hölgyek nem.
A magyar kézilabda szerető társadalom már ekkor érezte, bármi is lesz a folytatásban, óriási köszönettel tartozunk a hölgyeknek.
Ezek után sokan azt mondják, visszakerültünk az elitbe, kikászálódott a gödörből a magyar válogatott, szerintem nem.
Az csak egy dolog, hogy két év sajnos kimaradt a válogatott életéből, de most kiderült, mindig is a világ kézilabdatérképén voltak, és ott is a legjobbak között.
Lehet, hogy az én furcsán bekötöttségemből adódik, de valamennyi mérkőzést úgy néztem végig, hogy levettem a hangot a televízióról, nem voltam kíváncsi a kommentárokra, csak a meccsek érdekeltek.
Engem nem érdekel a múlt, a statisztika, csak a jelent nézem és halványan a jövőre gondolok.
A számunkra óriási örömet okozó magyar női válogatott sikerkovácsai:
- Kapusok: Herr Orsolya (Győri Audi ETO), Kiss Éva (Siófok Galérius Fürdő)
- Jobbszélsők: Bódi Bernadett (Dunaújvárosi Kohász), Kovacsicz Mónika (FTC Rail Cargo Hungaria)
- Jobbátlövő: Rédei-Soós Viktória (Győri Audi ETO)
- Irányítók: Görbicz Anita (Győri Audi ETO), Kovacsics Anikó (Győri Audi ETO), Szucsánszki Zita (FTC Rail Cargo Hungaria), Triscsuk Krisztina (Fehérvár KC)
- Beállók: Szabó Valéria (Zvezda Zvenyigorod, orosz), Szamoránsky Piroska (FTC Rail Cargo Hungaria)
-
Balátlövők: Bulath Anita (Viborg, dán), Klivinyi Kinga (Vác), Szekeres Klára (ÉTV Érd), Tomori Zsuzsanna (FTC Rail Cargo Hungaria)
- Balszélsők: Vérten Orsolya (FTC Rail Cargo Hungaria), Vincze Melinda (ÉTV Érd)
- Szövetségi kapitány: Karl Erik Böhn
- Edző: Siti Beáta
- Egészségügyi stáb: Szikra-Mezey Csaba, Dr. Szikora Gyula, Tímár Csaba.

Fotók: MTI - Illyés Tibor
Most nézzük a történéseket, az utat az aranyszínű bronzéremig. A számokról, az adatokról már sokan, így már mi is írtunk, itt most az adventi aranynaptár ragyogó ablakait sorjázom.
Csoportkör C-csoport, 1. forduló, dec 04.: HORVÁTORSZÁG - MAGYARORSZÁG 28-27 (15-14)
Ez volt az a találkozó, amit előzetesen nekünk adtak, a másik két meccsnek nem mi voltunk az egyértelmű esélyesei, és szerencsére pont fordítva történt. A horvátokat a hiányzóik miatt leírták, de nem sikerült a győzelem, mert elég gyengén játszottunk, a végén pedig egyesek szerint szerencsétlen, szerintem nem szerencsétlen, hanem balszerencsés góllal vereséget szenvedtünk.
Csoportkör C-csoport, 2. forduló, dec 05.: MAGYARORSZÁG - NÉMETORSZÁG 24-21 (11-14)
A csapat hatalmas mentális ereje itt csillant meg először, egyrészt a későbbiekben is előfordult, hogy az első játékrész gyengébben sikerült, másrészt pedig az előző napi kellemetlen vereség miatt, de a hölgyek megmutatták kik is igazából, számomra itt derült ki, hogy ha a gárda ilyet is tud, és ezt még tartósítani is sikerül, akkor a bármire is lehet esélyük, és ott a helyük az elitben.

Csoportkör C-csoport, 3. forduló, dec 07.: MAGYARORSZÁG - SPANYOLORSZÁG 32-31 (17-14)
Olimpiai bronzérmes ellen majdnem sima, majdnem magabiztos, de megérdemelt győzelem. Itt az első félidő volt könnyebb, a vége izgalmasra sikerült, de győztünk, és menetelhettünk tovább.
A csoport utolsó mérkőzésén a németek egy góllal legyőzték a horvátokat, ami azt jelenti, hogy a magyar női válogatott csoportgyőztesként négy ponttal kezdhette meg a középdöntőt a szerbiai Európa-bajnokságon. Kis hála a német kapusnak Schülkének, a horvát játékosnak és a szerencsének is, az utolsó másodperces ziccerért. A másik ágról a Macedónia 4 ponttal, Románia és Oroszország 1-1 ponttal jutott tovább. A szakértők szerint számunkra itt ért volna véget a torna, mert mindhárom csapat erősebb. Nem lett igazuk.
Középdöntő II-es csoport, 1. forduló, dec 09.: MAGYARORSZÁG - MONTENEGRÓ 26-28 (9-15)
A képlet egyszerű volt, a két négy pontos közül aki nyer, az a négy között van, ez tőlünk a meglepetés. Nem mi voltunk az esélyesek finoman szólva se, ráadásul Görbicz betegsége miatt nem vehetett részt a sportfoglalkozáson, az évek óta szárnyashajónak számító játékos hiánya sokakat megijesztett.

Az első félidő ismét szörnyűre sikerült, de a másodikban a cserék szárnyalásának és a kezdők feljavulásának köszönhetően nyílttá tettük a végeredmény kérdését, de végül szoros vereség és Montenegró továbbjutása lett belőle. Sokak elkeseredtek az első félidő miatt, engem reménnyel töltött fel a második játékrész.
A mérkőzés az első szándékból villanó piroskártyákról is elhíresült, melyből az ellenfélből ketten nézhették meg szándékos ütésért közelről a lap színét, tőlünk pedig Tomori hangszálainak rebegtetése miatt kényszerült idejekorán a lelátóra.
Középdöntő II-es csoport, 2. forduló, dec 11: MAGYARORSZÁG - ROMÁNIA 25-19 (14-12)
Mivel az oroszok beleikszeltek előbb a csoportban a románokba, és a spanyolokkal is döntetlent játszottak, tudtuk, hogy ha győzünk, akkor a négy közé jutunk. A torna egyik vezére Tomori eltiltását töltötte, de szerencsére mind védekezésben, mind támadásban sikerült őt pótolni.
A románok kezdték jobban, de az első tizenöt perc után megállíthatatlanok voltak a magyar hölgyek. Igazi csapat diadal volt, de néhányukat azért kiemelek. Az eddig jegelt Triscsuk és Szekeres fémjelezte védőfal áthatolhatatlan volt, az első meccs után hideget-meleget kapó Kiss parádézott, és Görbicz bebizonyította nem véletlenül világklasszis évek óta (utólag a játékát nézve el sem hiszem, hogy egy vírus legyengítette)
.jpg)
Középdöntő II-es csoport, 3. forduló, dec 13: MAGYARORSZÁG - OROSZORSZÁG 25-31 (11-13)
Mivel a Macedónok nyertek, így a találkozó előtt már biztos volt, hogy második helyen zárjuk a középdöntőt, én ezt azért sajnáltam mert nem sikerült elkerülni a norvégokat. Számunkra tétnélküli, pihentető, gyakorló meccs volt, az oroszoknak viszont kellett a győzelem, azért hogy az ötödik helyért játszhassanak. Ezért nehezen értékelhető számunkra a találkozó, bár kicsit többet reméltem az eddig kevesebb szerepet kapó játékosoktól, de egy edzésen ez most ennyire sikerült.
Elődöntő, dec 15: NORVÉGIA - MAGYARORSZÁG 30-19 (16-11)
Az évek óta sikert sikerre halmozó gárda volt az ellenfél. A mérkőzést megelőző szappanoperával nem foglalkozom. Az első tizenöt percben megvillantottak a hölgyek a bennük lévő jövőbeli lehetőségből, a találkozó negyedénél két góllal vezettünk, ekkor mintha megijedtek volna a lehetőségtől, 1-9-es szériát hozott a találkozó, a norvégok szélről rengeteg helyzetbe kerültek, és sorban a kapusaink fölött vagy mellett a rövidben utat találtak a kapunkba.
.jpg)
A második játékrész elején még próbáltunk felzárkózni, de rengeteg volt a technikai hiba, sokszor helyzetig, lövésig sem jutottak el. A norvégok semmi extrát nem nyújtottak, csak éltek az ajándéklabdákkal, és gyors indításgólokkal magabiztosan nyertek. A találkozó láttán ismét sokan elkeseredtek, de én azt láttam, hogy bennünk van a lehetőség, és ha a hibákat ki tudjuk javítani, akkor bármi lehet a következő években. Ha ezek nincsenek, a világ évek óta legjobbjai sem múltak volna felül minket ennyivel.
A másik elődöntő előtt számunkra az volt a kérdés, kivel mérkőzünk a bronzéremért. A jobb erőkből álló, de talán rövidebb kispaddal rendelkező Montenegróval, vagy a hazai közeg által szított egységesebb csapat képét mutató Szerbiával. Végül nyert a Montenegró, és mi megkaptuk a szerbeket.
Bronzmérkőzés, dec 16: MAGYARORSZÁG - SZERBIA 41– 38 (21-19; 33-33; 36-37)
Egyik csapatot sem sorolták a négy közé jutásra legfőbb esélyesek közé, de mégis mi vívtuk a bronzharcot a házigazdákkal. Az első félidő igazi gólpárbaj volt, nem a védekezésekről és a kapus teljesítményekről szólt, bár ez a kettő szoros összefüggésben van. A szoros félidő elején a szerbek vezettek, majd kreatív támadójátékunknak köszönhetően megfordítottuk az eredményt és a mi előnyünkkel vonulhattak szusszanni a hölgyek. A második játékrész elején egalizáltak a szerbek, majd ismét mi kerültünk előnybe, sokáig befagyott a két gól körüli eredmény, de az utolsó pillanatokban ezt lenulláztak a szerbek.
.jpg)
Ebben a játékrészben kevesebb volt a találat, de ez nem a védekezések és a kapusteljesítményeknek köszönhető, hanem a pontatlanabb támadásoknak. A végső erőtartalékaikig elcsigázott csapatok meccsének hosszabbításának első része egy gólos szerb előnnyel ért véget, de ami a második felében történt azért ismét óriási főhajtás mindenkinek. Jött a meccs második felében remeklő Rédei-Soós, Szekeres, megérkeztek a várva várt Kiss védése, a Görbicz-vezér hidegvérű büntetője, de ami a fontosabb ismét a hatalmas erényeink, az akarat, az egység. És igen, és igen, és igen, éremmel távozott az EB-ről a hölgykoszorú.
A teljesítményünk elemzése előtt, egy dolgot kiemelek, nem minket sújtottak, de több csapat is jogosan reklamált a játékvezetéssel kapcsolatban, például sok esetben a hatosnál nem tudták megkülönböztetni a sárga és a kék színt. A mieink túráját nézve, hogy vannak-e tanulságai a siker mellett ennek az EB-nek?
.jpg)
Egy dolog érdekes volt, több meccsen is beragadtunk az első játékrészben, és a másodikban jobb teljesítményre voltak képesek a hölgyek, de ez szakma, legyen a stáb dolga ezt kielemezni. Még pár dolog azért csiszolni valóként minden alapelemben feltűnt nekem is. Az összképet nézve tudom, hogy a női kézilabda sajátja, de ránk ez hatványozottan volt igaz, hogy valódi hullámvasút volt a csapat produkciója, stabilabbá lehet még tenni a meccsen belüli teljesítményt is.
Az emberelőnyök, emberhátrányok is eltolódtak nálunk, az előnyök nem jelentettek számunkra többnyire annyi pluszt, sőt sok gól is kaptunk előnyben, a két perces kiállításainkat pedig könyörtelenül megbüntették az ellenfelek. Védekezésben a visszarendeződéssel, felállt fal esetén pedig a szélekkel voltak gondjaink, többször túlbiztosítottuk a középső területet, és a szélek ziccerbe kerülhettek, és ezeket a többségében egyébként sem brillírozó kapusaink is nagyon gyenge százalékban tudták hárítani.
.jpg)
Támadásban pedig a ránk jellemző kézi sava-borsa kicsit túlszabályozottá vált, és ami eddig jellemző volt ránk gyors indulásokból most alig szereztünk találatot. Ez tényleg szakma, nekem ezt elhalványítja az öröm. Ami engem jobban érdekel, bebizonyosodott, hogy a női kézilabdázóink a világ élvonalában vannak, valamint nem kétemberes, vagy egy kezdőnyis csapat a magyar.
Amikor a kapitány mert változtatni, a padról érkezők is tudtak friss lendületet hozzáadni a játékhoz, sőt a keret tagjain kívül is vannak használható játékosaink, minden poszton több variációs lehetőség van a magyar kézilabdában, bő a merítési lehetőségünk (ehhez kapcsolódó legszembetűnőbb adat, hogy szinte végig egy beállósunk volt, Szamoránszky csere nélkül játszotta végig a tornát).

Természetesen még vannak hiányosságaink, voltak gyengébb mérkőzések, periódusok, a nem alapembernek számító játékosok jó teljesítménye még nem kiegyensúlyozott, de kiderült van mire építeni, remek alapunk van. Sokan fanyalognak a vereségek miatt, mondják, hogy szerencsénk volt. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, a hölgyek a legfontosabb meccseiket megnyerték, hatalmas akaratról, lelkierőről, és csapategységről tettek tanúbizonyságot.

Ami nagy büszkeség volt számomra, hogy a lelkes nagy számban szomszédoló szurkolóink hazai hangulatot teremtettek. Érdekes volt, hogy az ítészek az All-Star csapatba nem választottak magyar játékost, de ennyi bajunk legyen, szerintem nem volt igazuk, ám ez is azt bizonyította, hogy igazi egységes csapatként érték el a hölgyek a sikert.
Az EB ezen hatalmas pozitívumait és azt figyelembe, hogy van utánpótlásbázisunk is a sportban, valamint a mostani keret is együtt tartható hosszú évekig, kijelenthető, hogy fognak még ezek a hölgyek hasonló örömöket szerezni, és a következő olimpiáig természetes kisebb változásokkal együtt is tartható a mag, és akkor még ennél is jobb lesz magyar szurkolónak lenni.

Még egyszer, de sokadszor is köszönöm és gratulálok hölgyek. Köszönöm, hogyha visszagondolok az EB-re fülig érő mosolygással és szájtátva tehetem azt. Bravó, bravó, bravó, köszönöm ezt a remek sportélményt nyújtó évzáró két hetet.
Győrfi Gergő