Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már hagyomány, hogy az év elején díjazzák azokat a sportembereket, akik az előző évben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak saját sportágukban. 2013. január 11-én a Bujtosi Szabadidőcsarnok adott otthon a megyei Sportgálának, amelyen több kategóriában koronáztak királyokat és királynőket.

Oldalunkon sorozatot indítottam a leginkább reflektorfényben lévő kategóriák nyerteseiről, így most az év utánpótlás kézis hölgyének választott Herczku Fruzsináról írok.

Eddig még csak egyszer írtam itt a női kézilabdáról, méghozzá Fruzsina példaképe és barátnője, az év felnőtt női kézilabdázója Gaál Linda kapcsán, a jövőben ha a csapatok is partnerek lesznek benne, és úgy érzik nekik is hasznuk lehet (de ártani biztos nem árt) egy kis publicitás, akkor tervezem, hogy minden bajnoki mérkőzésről tudósítok majd.

Ebben az írásomban aprólékosan kívánom most bemutatni a megyei női kézilabda egyik nagy tehetségét, mindezt úgy, ahogy ő látja a pályán töltött éveit.

Az általános iskolai tanulmányait Kállósemjénben végezte és itt szerette meg a kézilabdát. Harmadik osztályos korában kezdett foglalkozni vele Molnár Ferenc tanár úr. Előtte néptáncolt, de választania kellett, hogy folytatja-e azt, vagy inkább a sportot választja (nem láttam táncolni, de számomra már most bebizonyosodott: jól döntött). 2007-ben a Kállósemjén NBII-es csapatának ifijébe került, ahol Hanufer Sándor lett az edzője.

Saját bevallása szerint nagyon sokat tanulta tőle, meghatározó szerepet játszott a fejlődésében. Ezután Németh Tibor kezei alá került, aki bizalmat adott neki és kezdett beépülni a felnőtt csapatba. Ezután Gaál Linda lett az edzője, aki egyben a barátnője is és úgy érzi, nagyszerű csapatot alkottak a lányokkal. Nagyon szeretett ebben a közösségben játszani, mert egy igazi családként, együtt voltak a pályán és azon kívül is, mindig alig várta a találkozásokat, az edzéseket.

A tavalyi szezon végére a Kállósemjén csapata megfogyatkozott, így más lehetőségek után kellett nézni vezetőségnek, akik úgy döntöttek, hogy fuzionálnak a Kölcsey DSE csapatával. Innentől kezdve a felnőtt csapatnál Hadobás István, míg az ifjúságiaknál Ardelan-Kocsik Viktória irányítása alatt folyik a munka és nagyon szép eredményeket érnek el.

Fruzsina szeretne köszönetet mondani az edzőinek, hogy megszerettették vele ezt a gyönyörű sportot, igyekszik meghálálni a bizalmukat. Fruzsi történetéhez tartozik, hogy kézilabdához való kötődésében nagy szerepet játszott édesanyja, Herczku Sándorné, aki az egyesület egyik vezetője. Sokak számára ez úgy tűnhet, így könnyű, de ismerve Fruzsit, ez egyáltalán nem igaz, sőt elmondható, hogy sportemberi nagyságát jelzi, hogy duplán bizonyítani akar.

Amikor először láttam játszani (mikor a Kállósemjén feljutott az NBII-be) még nem tudtam, hogy kicsoda ő, de számomra már akkor kitűnt a korosztályában a játékosok közül. Egy emberileg jó értelemben vett igazi „kislányt” ismertem meg benne, egy kedves, mosolygós hölgyet, aki a pályán eltökélt, küzdeni tudással felvértezett, tehetséges sportoló.

Noha már tizenkilenc éves, de az emberi tényezők értelmében és játékosként is ugyanígy látom ma is őt. Az eddigi eredményei is és ez a díj is jelzi, hogy sportolóként is van benne valami, ami nagyon nem semmi, ami előre vetíti, hogy még szép sikerek várnak rá, és nem véletlenül próbáltam ilyen aprólékosan bemutatni őt Önöknek.

Fotó: szon.hu

Gratulálok még egyszer a díjhoz, és további sok sikert kívánok Herczku Fruzsinának.

Győrfi Gergő