Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már hagyomány, hogy az év elején díjazzák azokat a sportembereket, akik az előző évben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak saját sportágukban. 2013. január 11-én 15.00 órától a Bujtosi Szabadidőcsarnok adott otthont a megyei Sportgálának, amelyen több kategóriában koronáztak királyokat és királynőket. Oldalunkon sorozatot indítottam a leginkább reflektorfényben lévő kategóriák nyerteseiről, így most az év kézis hölgyének választott Gaál Lindáról írok.

Ez az írás is kicsit hosszúra sikerült, de már évek óta kijárt volna ez a cikk neki is, eddig is sok mindent elért, így aprólékosan kívánom most bemutatni a megyei női kézilabda egyik kulcsfiguráját, mindez úgy, ahogy ő emlékszik a pályafutására. Egy dolgot előre bocsájtok, számomra ő mint a csapatának, mint a megyei női kézilabdának az egyik kulcsszereplője, közismert arca évek óta.

A megyei kézilabda ezen ikonja szülőtelepülésén 12 éves korában a Kállósemjéni Általános Iskolában Molnár Ferenc Tanár Úr kezei alatt a barátnői hatására kezdett el kézilabdázni (itt szeretném megköszönni utólag ezen barátnői közreműködését). Szerinte azt is lehet mondani, hogy egy kicsit későn, de egész hamar felzárkózott a többiekhez. Ehhez a megjegyzéséhez annyit fűznék hozzá, nézzék meg az eredményeit, és kijelenthető, hogy bőven utolért mindenkit, sőt…

Az édesanyja a klarinétot és a komoly zenét erőltette, de miután már a zeneórák helyett Linda inkább edzésekre ment a család is tudomásul vette, hogy a kézilabda a mindene. Az általános iskola elvégzése után választanai kellett, hogy hová menjen továbbtanulni, Kisvárda vagy a nyíregyházi Kölcsey gimnázium merült fel lehetőségként. Végül Molnár tanár úr hatására a Kölcseyt választotta, mivel ebben a középiskolában nem csak a kézilabda oktatása hanem a tanítás is igen magas fokon zajlott.

Itt, amikor Hadobás István (a megyei női kézilabda atyja) tanár úr kiválasztotta őt is, nagyon boldog volt, mert már akkor tudta, a legjobb helyre került. A középiskola ideje alatt rengeteg NBII-es felnőtt és ifi mérkőzést játszott, a számára nagyon összeszokott és imádnivaló csapattal, és emellett az országos diákolimpiai szerepléseik is kiemelkedőek voltak. Az első évben Palatics Mária volt az edzője, de hamar felfedezték a tehetségét és másodikosként már felkerült a felnőtt csapatba, ahol nagyon sokat tanult, fényesre csiszolták a benne rejlő gyémántot. A bajnoki meccseken kívül számtalan nemzetközi tornán is részt vettek, rendre a magyar lányok vitték haza az aranyérmet. Feledhetetlenek számára ezek az évek, így ezen időszakból nagyon hálás és óriási köszönetét fejezi ki Molnár és Hadobás tanár uraknak, hisz ők tanították meg kézilabdázni.

A Kölcsey-s évek után földrajz-testnevelés szakra a Nyíregyházi Főiskolára ment továbbtanulni,, itt ugyanúgy Kölcseysként folytatta, de hamar szembesült vele, hogy a főiskola női megyei I. osztályú csapatába kell leigazolnia. Itt a megyei bajnokság mellett főiskolás bajnokságokon is részt vett. Ezen az időszakra úgy emlékszik, hogy számára sajnos itt megtört valami és nagyon nehéz volt újra felpörögnie.

Ekkor jött a számára legszívmelegítőbb fordulat, ugyanis a 2004-2005. évben feljutott a Kállósemjén csapata az NBII-be így toborzásba kezdtek a vezetők, és nagy nehezen sikerült is átigazolnia. Újra hazai csapatban játszhatott Németh Tibor kezei alatt, itt sorra váltották egymást az edzők, de ő maradt. Innentől egy kis túrától eltekintve végig ebben a csapatban, vagy most már a jogutódjában szerepel.
Ami a kitérő volt a semjéni évek közben az, hogy 2008-2009-es évben játszott Füzesabonyban, ahol NBI/B-ben szerepelt nagyszerű játékosokkal, itt már Magyar Kupa meccseket is játszott, a legjobb 16-ba tudtak eljutni, de itt már a Székesfehérvár profi csapata kiejtette őket. A bajnokságban a 4. hely volt amit elértek Atkári Lajos edző vezetésével.

Ezúton Hanufer Sándortól jött egy telefon, hogy menjen újra Semjénbe, és azóta is oszlopos tagja a Kállósemjénnek. A Semjéni csapatban edzői voltak Hanufer Sándor, Kerekes Tamás, aztán újra Németh Tibor, az ő kezük alatt dolgozott, valamint egy rövid ideig egy bizonyos Gaál Linda is sanyargatta. Ezen az edzők közül egyet kiemel, nagyon szeretett Kerekes Tamás kezei alatt dolgozni, mert úgy érzi, úgy bánt velük, mint a profikkal, szerette az edzéseit, a stílusát és lehet, hogy akkor nem voltak nagyon jó eredményeik, de nem is volt nagyon erős keretük sem.

Az elmúlt években rendre a dobogó 3. helyét csípték el Németh Tibor vezetése alatt nagyon jó csapat alakult ki, nemcsak játékostársak, de barátok osztották meg az öltözőt, nem szeretne senkit kiemelni, mert akik 2009-2011 között benne voltak ebben a nagyszerű csapatban, mindenki a szívéhez nőtt. Aztán 2012. tavaszi idényében neki kellett átvennie a staféta botot, így játékos-edzőként gyűrte le a tavaszt, ekkor nem csak a pályán hanem féllábbal annak szélén állva is irányította a csapatot. Ezen időszak igazán megterhelő volt számára, munka, játék, edzőség, de hálás érte a Herczku házaspárnak, akik bizalmat szavaztak neki. Itt szeretné megjegyezni, amivel én is maximálisan egyetértek, hogy nagyközségi csapatként dicséret illet meg mindenkit, az elnökségi tagokat, hogy minden helyzetben, helyt tudnak állni és még most is van csapat. A 2012-es szezont a 4. helyen zárták, amire büszke, sőt arra is, hogy többször is a csapatuk bizonyult a legjobb kézilabda csapatnak a megyei gálán.

Ezután elérkezett 2012 nyara, és egy érdekes fordulat, egyszerre játszhat élete két legfontosabb csapatában, ugyanis a Kállósemjén fuzionált a Kölcsey DSE- vel. A körülményeket, az okokat nem részletezi sem ő, sem én. A miértet sokan tudják, és nem a erről szól most a Gaál Linda ének. Szóval újra Kölcsey, de mégsem, mert Kállósemjén-Köcsey DSE csapatában játszik újra Hadobás tanár úr kezei alatt. Itt az őszi idényt a dobogó 3. helyén zárták. Ebben is egy véleményen vagyunk, mivel egy újonnan alakult csapatról van szó ez dicséretes. Egy ilyen gárdától 10 meccsből, 8 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség igazán megsüvegelendő teljesítmény.

Ha belegondolok, már a neve is magában hordozta azt, hogy a gála egyik díjazottja legyen, de ez a díj odaítélésekor szerencsére semmilyen szerepet nem játszott, és aki elolvasta ezen cikkemet, az teljesen biztos ebben. Évek óta ő a megyei női kézilabda egyik vezéregyénisége, még szép sikerek várnak rá, nem véletlenül próbáltam ilyen hosszan és aprólékosan bemutatni őt Önöknek. Ami biztosan kijelenthető róla, hogy remek sportoló, kiváló sportember, igazi csapatjátékos, emberként pedig egy kedves, mosolygós, jószívű hölgy. Nekem legalábbis évekkel ezelőtt így volt szerencsém megismerni, és szerintem ezekben egyetért velem mindenki, aki ismeri. Gratulálok még egyszer a díjhoz, és további sok sikert kívánok Gaál Lindának.

Győrfi Gergő