Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti
V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Nyitólap » Nyugszi » Portré » Doussie dalok - Interjú Angyal Zoltán hangszerkészítővel
Doussie dalok - Interjú Angyal Zoltán hangszerkészítővel
2013. január 29., 09:11|
Egy vadászgörény szaladgál 50km/h sebességgel a ketrecében a műhely mellett. Hideg van, fúj a szél, és az út is lefagyott…
Persze legszívesebben rátapadnék egy fűtőtestre, de mégiscsak itt néz velem szembe egy kalandos életpályát sejtető műhely: Angyal Zoltán műterme.
Nem varázsol, de nem is vár semmire. Csak dolgozik. Alkot. Fúr, farag, fűrészel, simogat és hallgatja a dalokat. Fát munkál. Doussie-t, rózsát, brazil wenge-t… Mindegy, hogy bútorokat, szobrokat, vagy hangszereket készít éppen, mert mindent szerelemmel tesz. Ha az első találkozásunk után valaki azt kérte volna tőlem, hogy jellemezzem, az jutott volna az eszembe, hogy ő egy bohócember. Mindenből viccet csinál, miközben az élet úgy nevelte, hogy legbelül igenis minden kis részletet komolyan vesz és csinál. Nem lazsál, felelőtlenül nem dumál, és ragaszkodik.
Leginkább a valósághoz, mert, ahogyan ő fogalmaz, nem az álmaiban él, hanem az álmait éli meg. És tényleg csak akarni kell, mert ő jó példája az erőnek és a kitartásnak. Durva kezei vannak, ám kifinomult elvek és érzések társulnak hozzá.
De az eredetiség ilyen. Ő pedig előbb ember, s csak aztán bármi más. Asztalos, hangszerkészítő, vagy éppen szobrász.
- Mint mondtad, 2012. áprilisban kezdtél el hangszereket készíteni, míg kezdetben zongoráztál, klarinétoztál, majd fagotton játszottál. Mikor ért véget a zenei pályafutásod?
- Olyan 16-17 évesen fejeztem be a zenetanulást.
- És utána kezdtél el foglalkozni a fa megmunkálásával?
- Nem, szakmunkás iskolákban végeztem, inkább az építőiparban tevékenykedtem, aztán dolgoztam egy nagy multinál, mint művezető, végül pedig úgy gondoltam, hogy egy ember azt kell, hogy csinálja, amit igazán szeret. Nekem a fa megmunkálása volt ez. Nagyon sokat dolgoztam kezdetben más asztalosoknál, sokat tanultam tőlük, bár eléggé autodidakta ember vagyok, aztán az egyik munka jött a másik után. Ha meglátok valamit, ami érdekel, az megmarad bennem, megcsinálom, és végül jó dolog lesz belőle. Nagyon szeretem ezt csinálni. Hosszú évek alatt szereztem rengeteg tapasztalatot a fával, mert szinte csak ezzel az anyaggal foglalkoztam kezdetben, csak famunkáim voltak. S aztán jött egy barátom azzal, hogy készítsek neki egy hangszert. Hát mondom, miért ne, ha már van műhelyem, meg amúgy is szeretem a zenét, és zenéltem is, akkor csináljuk…
- Ez volt az első kongád megszületésének története, ugye?
- Így van. Aztán egy hónap alatt annyi hangszert csináltunk, hogy elmentünk velük a ceglédi Nemzetközi Dobos- és Ütős Gálára. Mondhatom, sikerélmény volt belőle és úgy éreztem, valami beindult. A hangszerkészítés mellett persze mentek tovább az asztalos munkák, majd jött az, hogy csináljunk olyan dobokat, amik nem percussion hangszerek, hanem olyanok, amiket ütővel ütnek. Jóval nagyobb befektetést, szakértelmet és odafigyelést igényel ez, sokkal több részletre kell odafigyelni, mint egy autentikus, vagy világzenei hangszernél, de megcsináltam az elsőt, és már az jól sikerült. Aztán rájöttem olyan hangszerkészítői fogásokra, amik különböznek attól, amit sokan mások csinálnak, ugyanis én hangolni tudom a dobtesteket. Pontosabban olyan formára tudom alakítani őket, olyan hangúvá, amilyenné szeretném.
- Maga a fa kiformálásával működik ez?
- Részben igen, de ez már ott kezdődik, hogy miképpen válogatom a fafajtát, az alapanyagokat.
- Hogy működik ez? Azt én értem, hogy magadtól tanulsz, és ez nagyon jó. Viszont mégiscsak kell némi elméleti tudás ahhoz, hogy nekifogj egy hangszer elkészítéséhez, nem?
- Nagyon jó lehetőség volt a számomra az, hogy olyan hangszereket tudtam megtekinteni, amik felső kategóriásak, amiket szét tudtam szedni, meg tudtam nézni, kívülről, belülről, hogy lássam, mi van bennük, hogyan néznek ki, mitől adnak ki olyan hangot, amilyet, azaz miért szólnak úgy, ahogyan szólnak… És ezekből tanulva alakítottam ki a saját egyediségemet, a sajátos hangzásvilágomat.A fatípusok nagyon meghatározóak, mert mindegyiknek megvan a saját maga hangja, akusztikája, rezgése. Nagyon jól lehet őket kombinálni. Én, amivel egyedit alkottam az az a technika, amivel összeállítottam a dobtesteket, ahogyan hangolom őket és nem önmagában csak az űrtartalom lett az, ami adja a dob sajátos hangját. Önmagában a testnek a rezgéseit is vissza lehet hallani a hangszerből, ami szintén egy fajta különlegességet produkál, ami sok más hangszerből hiányzik.
- Milyen hangszerek szerepelnek most a palettádon?
- Az egzotikus percussion hangszerek mellett vannak a klasszikus ütőhangszerek, a dobok, de a pergők leginkább. Most készülök egy teljes dob felszerelést összeállítani, de nemrég készítettem egy basszusgitárt is, ami szintén nagyon jól sikerült. Persze mások meglátásából tudok én is véleményt formálni a saját munkámról. Én gitározni nem tudok, de van fülem, hallom a hangokat, tudom, hogy mi hogyan szól, tehát a hallásomban is bízhatok. Viszont mindig vannak mellettem olyan zenészek, akik nagyon sokat tudnak nekem segíteni azzal, hogy kritikát alkotnak a munkámról. És ez nagyon inspiráló a számomra, ezzel tudok újat és egyedit alkotni.
- Eddig milyen sikerélményeid vannak azon kívül, hogy a zenész kollégák - ha lehet ezt így fogalmazni - pozitív véleményt alkottak? Mik történtek eddig a hangszereiddel?
- Folyamatosan jönnek visszajelzések zeneboltok tulajdonosaitól, illetve hangmérnököktől is, akik meg vannak elégedve a hangszereim stúdiós hangzásával is. Igazság szerint nagyon sok építő jellegű kritikát kaptam az utóbbi időben. A sikerélményemet az adja, hogy sok olyan zenész játszik a hangszereimen, akik elismerik mind a szakmai tudásomat, mind pedig az eszközök egyediségét is, amivel új hangzásvilággal rendelkező hangtesteket alkottam.Ők részben helyi, nyíregyházi muzsikusok, részben nemzetköziek, és részben világszinten is elismert zenészek.
- Név szerint?
- Helyileg Zombor Szabolcsot, Papp Csabát és Boros Leventét tudnám említeni, vagy a nyíregyházáról elszármazott, de mégsem távol lévő barátunkat, Bánházi Gabikát az Óperentzia együttesből, aztán többek között nemzetközileg elismert dobosunkat, Szendőfi Pétert, vagy a világszinten is elismert ütőst, Chris Daddy Dave-et.
- Mik a jövőbeni terveid?
- Mivel úgy érzem, hogy a fával kapcsolatban fentebb léptem egy idézőjelbe tett szinttel, tehát azzal, ami jóval precízebb dolgokat igényel, ezt szeretném folytatni, a hangszerek készítését. Részben azért, mert inspirál, hogy tudtam újat alkotni, részben pedig, mivel szeretem a zenét.
- Szabtál-e magadnak korlátokat, hogy például billentyűs hangszereket nem szeretnél készíteni, vagy idővel mindent kipróbálnál?
- Inkább azt mondom neked, hogy nem csettintésre működik egy művésznek az, ami jön, legyen az, ami jön…
Fotók: nyírséghír
Angyal Zoltán is így jött a nyíregyházi zenei élet világába, mint az a bizonyos gömbvillám a műhelyének udvarára, ami átláthatatlanná teszi egy pillanatra még az élet működését is, de alaposabban körülnézve, mintha egy ember sorsának törmelékei hevernének mindenütt, amiben mégis van valamiféle rend. A kreativitás mindent a helyére tesz.
Az anyagnak pedig formája van, megjelenése, tapintása, hangja és így mélységei is, míg az érzékeléseinkre és észleléseinkre is befolyást gyakorol. Emlék- és jövőképet ad, meg jelent is. Mindennek funkciója van, és csak rajtunk múlik, hogy kihozzuk-e a létünkből a legjobbat, gondolja a Doussie-dalok alkotója is, és ahogy mondja:
„Az örömmel készített munka energiát termel, a belefektetett fáradtságnak többszörösét.”
Én meg elcsodálkozom azon, hogy különösebb erőfeszítés nélkül születhet meg bennünk egy olyan dallam, mellyel megélhetjük végre az álmainkat is.