Persze csak akkor, ha éppen nem a hangrezgések emberre gyakorolt hatásával van elfoglalva. Felállunk, elindulunk. Nézek. Felfele. „Miska, az iskoláját, nagyra nőttél, he!"

Lassan caplatunk az utcán, kavarognak a gyerekkor emlékei. A Nyíregyházán a Mérleg jegyében született Pál Mihály szociális közegét kezdetben az örökösföldi lakótelep alkotja, ahonnan, mint mondja, a barátai miatt mindig is ide vágyott, ahol most él, a Jósavárosba. Hát teljesült egy álma, nem is elégedetlen miatta, attól sokkal több dolga akad. Azt mondja, a metált is már gyerekkorában kamázta, valahogy úgy érezte, hogy segít kiegyenlíteni az erőviszonyokat a hangos fém-zene, emellett meg sikeresen oldotta a lakótelepi feszültségeket is a Pantera vagy a Metallica.

„Nem hiányzott a nagyszínpad?” – kérdezem tőle, bár ez inkább az én vágyam, nem az övé. „Volt egy zenekarom, a Fild, ami Metallica-tribute zenekar volt, abban énekes-gitárosként léptem színpadra, ezt követte Budapesten az Alcoholica zenekar, ami szintén Metallica számokat játszott, majd a Fire, aminek kezdetben én voltam az énekese, és végül a Strangel. Ebben a zenekarban már átültem a dobok mögé. És ott sokkal jobban éreztem magam. Ugyanis kívülről figyelve úgy nézett ki az áramlás, hogy adtam a tempót, az feltöltötte az előttem álló zenészeket, akiken keresztül meg átfolyt a közönségre a ritmus. De nekem nagy segítség volt, hogy a közönség meg köztem volt még egy közeg, ami, ha úgy tetszik felfogta a reflektorfényt. Kiderült, hogy engem nem zavar a háttérmunka.”

Mihály kicsiket lép, léphetne nagyobbakat is, de akkor talán nem tudnék lépést tartani. Rezgés a lelke mindennek, tarthatná a mondás, és nem is tévedne nagyot. Mihály saját bevallása szerint mindig is érzékenyen reagált a hangok keltette rezgésekre, ahogy fogalmaz: sokszor hamarabb érzékeli a dolgokat a fülével, mint a többi érzékszervével. Abszolút hallása van, ami érdekli, azt abszolút meghallja. A dobok mellett felfedezett magának egy másik posztot a zenekari árokban, ez pedig a hangmérnöki pult volt.

„A kezdetek kezdetén Darai Tivadar, a Fire gitárosa volt, aki felismerte bennem a nagybetűs hangmérnököt, aztán sok jó hangmérnökkel találkoztam az Y2K- ban, az volt az első ilyen jellegű munkahelyem, kb. négy évvel ezelőtt. Emellett a testvérem Krisztián, akivel erős szövetség van köztünk, szintén hangmérnök, úgyhogy volt honnan tanulni. Egyébként, ha megnézed a nagy, komoly zenekarokat, akkor lehet látni, hogy mindegyiknek saját hangmérnöke van, ő is a zenekar része. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy mi volt az első buli, amit hangmérnökként nyomtam végig. Valahogy fokozatosan álltam be a pult mögé.” A kijelentést alátámasztandó Mihályt igen gyakran lehet látni sok jól futó helyi zenekar (Szüret utcza, Zumbeispiel, Orion Dawn, Jurij, stb.) meghosszabbításaként.

„A hangmérnöki pult mögött te felelsz azért, hogy milyen lesz a buli rezgése. Nagyon felelősségteljes feladat.” Személyes megjegyzés: a zenészek gesztusain, amikor vele találkoznak, látszik, hogy értékelik a pult mögötti szerepvállalást. Mint egy gyóntatópaphoz, úgy közelednek olykor felé.

Lassan elérünk a Móricz kertbe. Nekem ezúttal a pofám van tele, úgyhogy meghív egy sörre és konyak kólára, ő meg kezdetben limonádét rendel. A hely levegős és divatos, a nyári este sokakat ide csábít. Persze jönnek muzsikusok is szép számmal, Zumbeispiel, Melounge, hogy csak néhányat említsünk. Miska egyik tulajdonsága, hogy viszonylag kendőzetlen őszinteséggel válaszol a kérdésekre. „Az emberek hangja legalább olyan fontos ismertetőjegyük, mint az ujjlenyomat. Nagyon sokat elárul a személyiségünkről a hangunk” – figyelmezteti a gyanútlan orgánumokat.

Egyébként amiben a legnagyobb kiteljesedést érzi, az a stúdiózás. „Fire Recording néven alakítottam meg tavaly egy stúdiót, amire azt tudom mondani, hogy a saját birodalmam. Szerintem a hangfelvétel is művészet, elég nagy teret ad a hangfrekvenciákkal való foglalatosság. Azt lehet mondani a stúdióra, hogy, olyan mint egy kis laboratórium, az egész hangulat nyugtató hatással van rám. Ott ülök a székemen, körülöttem a sok hang, nekem pedig egységbe kell őket rendezni. Nagyon élvezem ezt a munkát.”

Közben bővül az asztaltársaság, megérkezik Balázs, autóval hozza Rityut, közben Mihály is csavar egy kólás konyakot, és érkezik még valaki, egy lány, aki szereti Micimackót, a sajtos-sonkás pulykát, és Miskát is. Persze szóba kerül a nyíregyházi éjszakai élet is, amiről mindenkinek van véleménye, de azokra már nem emlékszem, mert már spicces vagyok és ábrándozó, csak kacagni van kedvem.

Fotók: nyírséghír

Aztán szép lassan itt is pihenőt fújnak, az interjú a hatodik órájába lép. Csak ülünk az üres poharak mellett, vesszük a rezgéseket és a levegőt. „A természet hangjaiból egyébként én a vízparti zörejeket szeretem a legjobban…” – fűzi hozzá az estéhez Mihály, aki szabadidejében szívesen horgászik. Egyszer majd vele tartok. De azt már nem fogom megírni. Végül a kis társaság összeszedi magát, és a családom segítségével végül mindenki épségben hazajut. Este lesz, és az éjszakában a csend lesz a leghangosabb…

KLSZ