Hangja alapján magyar akcentusú dögös szőke, aki barnaként viselkedik. Hát jó, bíztatom magam. Legyen... De megijedek, hogy unatkozni fogok, ha az útra egyedül megyek. Kopp-kopp. Ki az? Szakállát simogatva üdvözöl egy karcsú alak. „Ezen az úton én adom a tempót, te csak engedd el magad” – mondja mosolyogva.

Fotók: nyírséghír/csáki

Hosszú ujjaival felcsippent a földről, kezén apró sebek a dobverőtől. „Várj te Szakáll, hova megyünk, várj még, mondd el, mi lesz velünk?” Mosolyogva száll az ifjú lélek: „Óperentziába megyünk,” mondja végre, ”oda, ahol a hangok a mesékkel élnek.”

És zajlanak a percek, az évek, alattunk megfordul a föld, és elkerekedik az ég. Varázsszakáll finoman mozog, egy lakótelepen egy cigire megállunk még. '85-ben született az ifjú dobos, a csillagjegye kos lett, a személye meg kis okos.

- „Lakótelepen laktunk, de valahogy nagyon jól edzett szomszédaink voltak, és szó nélkül tűrték a bömbölő Rock ’n Roll-t. Akkoriban a szüleim csinálták a Shotgun rock klubot is, úgyhogy gyerekként is ilyen közegben mozogtam. Ilyen zenekarokra emlékszem, hogy Spider, meg Freedom. És nyolc évesen már nyomultunk Szappan Lacikával - aki most a Hero zenekarban játszik - meg Dobos Csabival, Ábrányi Tamással. Belőlük lett egyébként később a Cheesemaker együttes."

„Music God, music God, tell me, if you hear me Music God…” – kúszik át a tetőkön az ének, a zenészek imádkoznak, szeretkeznek, vagy éppen zenélnek. A dob most csendes, finom alapot kever most a többieknek. Lágy a krémes, a tempó fontos, Ti-Ti-Tá, a dobos pontos! Én már elfeküdtem, kedves Szakáll, de ha érzel most magadban erőt, meséld el, hogy ki vette neked az első dobverőt?

- „Már gyerekként is dobos akartam lenni, öt éves koromban a Spider együttes dobosa, Jávor Tomi kezdett el tanítani a hangszeren. Emlékszem, hogy le kellett engedni a cintányérokat, hogy elérjem őket. Ezután egész hamar, úgy egy év múlva megkerestek az általános iskolámból más zenész srácok, hogy volna-e kedvem beszállni a zenekarukba.

Aztán egy időre hagytam a zenét, elkezdtem görkorizni, meg BMX-ezni, ezekkel eltöltöttem jó pár évet. Egy nap biciklizés közben arra lettem figyelmes, hogy egy nagy sátrat állítanak Örökösföldön, a lakótelep közepén. Először azt hittem, hogy cirkusz, de kiderült, hogy a Hit Gyülekezete az. Egy régi zenész haverom - aki egyébként kiváló metál gitáros - ott pakolászott. Megkérdeztem, hogy mi a helyzet? Erre ő mondta, hogy megtért, és a Hit Gyülekezetével jöttek ide zenélni, hallgassam meg őket. Gondoltam, hát jó, elnézek, megtisztelem őt ezzel, amúgy is régen láttam.

Másnap eltekertem arra, de már csak a végére értem oda a fellépésének. Viszont megbeszéltük, hogy aznap éjszaka ő lesz ügyeletben, jöjjek vissza és akkor tudunk játszani egy kis Metallica-t. Este visszamentem és tényleg zenéltünk is. Másnap aztán összefutottam Elek Balázzsal, akitől vettem is gyorsan egy dobszerkót. Szóval hihetetlen módon a Hit Gyülekezete közvetítésével újra megérintett a zene, és azóta dobolok folyamatosan."

Behúz a szoba, és behúz a tér, egy különös helyre szálunk le egy löketér’. „Te, Szakáll, én ismerlek téged, itt láttalak először élőben, érted?" Színes forgatag, festmények, versek, poharak és zene, a helynek, ahol megláttalak, Bárka volt a neve!

- „Az első komolyabb zenekarom a Big Twin nevű feldolgozás zenekar volt. 16 évesen alapítottuk Kósa Zsoltival, Huczman Gabival, Görccsel és Kis Jocival, Nyíregyházán. Rock and roll feldolgozásokat játszottunk, olyan együttesektől, mint például a Circus of Power, vagy a Thin Lizzy. Ezután zenéltem a 4400-ban, ami instrumentális stoner együttes volt. Ebben rajtam kívül Tóth Laci - aki többek közt a Sangre con filtro-ban, a Los Tirpákos-ban és később az Óperentziában is zenélt -, Olasz Norbi és Kósa Zsolti volt benne. Később beszálltam dobolni a Dust együttesbe.

Ez volt az első zenekarom, amivel komolyabb eredményeket értem el. A Dust egy olvasztótégely volt annak idején, több más produkció született belőle később. Öt, vagy hat évet töltöttem a zenekarban, és egy nagyon erős összefogás magját képezte az együttes. A Dust köré szerveződött annak idején a legendás Bárka egyesület is Nyíregyházán, ahol sok jó arc és művész adta egymás kezébe a kilincset.

2004 környékén aztán a Dust úgy döntött, felköltözik Budapestre. Ott Kálmánnal és Pernyével egy légtérben éltünk másfél évig egy nyári konyhában, majd kivettünk a Szikra Lapnyomda területén egy orvosi rendelőt, ahová be tudtunk rendezkedni úgy, hogy volt egy próbaterem, egy kis számítógépes állomás, ahol kísérleti felvételeket készítgettünk és ott éltünk. Az egyik jobban sikerült hanganyagommal felvételt nyertem a Citysound Stúdióba.

A Dust végül egy albumot adott ki, több nagy kiadó is érdeklődött utánunk, de a lemez végül Szűcs Laci gondozásában jelent meg. Amíg a Citysound Stúdióban dolgoztam, kezdtem egész jól belejönni ebbe a hangmérnökösdibe. Amolyan időhurok volt az életem, koncertek - zenekari felvételek - stúdiómunka - keverés - koncert - próba - keverés. Aztán kezdett körvonalazódni egy új zenekar is, amit az akkori albérlőtársaimmal, Domokos Tibivel és Tóth Lacival hoztunk össze."

Eső mossa át a szép vidéket, van, aki elalszik és van, aki most ébred. Szakáll előrelép, ismeri a járást, egy csigalépcsőn haladunk a fénybe, a zene itt lüktet, ez már Óperentzia. Megölel sok ismerős, és majd megöl az Élet. A fokok végén Bolondgomba integet, a zsonglőrök tüzet fújnak, a közönség elámul, Július kapitány meg tiszteleg. Az uraság magyar agárral érkezik, Szalókon meg mindenki elázik, elesik, majd felkel, mert Víg Mihály a vágóhídi konyhában levest főz a költészettel. A színpadon meg derűs szőke és hamvas barna, de a lányok csak a fiúkat nézik, kinek mi a karma.

- „Az Óperentzia, mint névötlet a West Balkán-ban hagyta el Tiborunk száját, amire azonnal bólintottunk. Első bulinkat 2005 decemberében szervezte a Kennel4400 Káoszkapitánnyal, és azóta rendszeresen fellépünk szerte az országban. Azt mondták akkoriban rólunk, hogy nagyon új, egyedi és meghatározó stílusú zenével kísérletezünk. A zenekar motorját Domokos Tibi és jómagam képezzük. Ügyelünk arra, hogy a megújulás jellemezze a folyamatosan formálódó aktuális formációt, de mi mindíg szerettük, ha az aktuális zenészek hoznak saját ötleteket, valami pluszt a zenekarba.

Ez az együttes minden tagnak a kis saját «meseországa», ahol olyan dolgokat tud megvalósítani, ami nem elvárásoknak próbál megfelelni, hanem szabadabb gondolkodást biztosít a zenészeknek. Tehát nálunk nem az működik, hogy, na én vagyok a dalszerző, ti pedig a session zenészek, akik eljátszátok a szerzeményem, hanem mindenki bedobja a közösbe a tudását és ötleteit. Egyszer írtak rólunk egy ilyet: «Az Óperentziáék nem idegenek többé, de külön utasok.»"

A szemem dörzsölöm, egy bika bámul közbe. De nem élőben, csak betonból öntve. Ez most a Vágóhíd, azt vágom, a szerencseszámom meg R33. Szakáll feláll, az emberekre néz, majd láthatatlan lesz, s mindenkit megsimogat egy kéz, ami csak kever és kavar, hogy a felvételt ne fedje feledés vagy avar.

- „Igazából az R33 egy hatalmas sikersztori. A nyíregyházi gyerekek felmentek Pestre szerencsét próbálni, és Pernye vezetésével a semmiből kifejlődött egy akkora művészeti komplexum, ami most úgy kétezer négyzetméteren működik. Ez azt jelenti, hogy próbatermeket és stúdiókat alakítottunk ki, lett egy artista terem, amiben bordásfalak, gumiszőnyeg, tükör található. Itt zsonglőrök, táncosok gyakorolnak, illetve van egy óriási báltermünk, ami szórakozó helyként, vagy akár színházteremként is működik.

Összeraktunk egy olyan stúdiót, ami minimum európai, de inkább világszínvonalú eszközökkel van felszerelve, mind-mind saját erőből. Teljesen minimálban élt mindenki évekig, gyakorlatilag ott «csöveztünk» a próbatermekben. Tíz-tizenkét ember dolgozik most már a stúdiókban.

Van is róla egy sztorim, Zombor Szabitól hallottam, akivel épp interjú készült a Klubrádióban, és Szabi után Bródy János következett. A beszélgetés során szóba került az R33, és Szabi meghívta Kun Zsuzsát, a műsorvezetőt, oda a Szüret Utcza koncertre. Ezután jött velük szemben a folyosón Bródy János, a következő interjúalany, akitől megkérdezte a műsorvezetőnő: «Te, Jani, te tudod, mi az az R33?» Erre Bródy: «Persze, az úgy van Zsuzsika, hogy az út jobb oldalán van a ‹magas kultúra›, tudod, a Művészetek Palotája, meg a Nemzeti Színház, a másik oldalon meg az alternatív kultúra fellegvára.»

Szóval ez az R33, ahol vért izzadva, de sikerült kialakítani egy jól működő helyet. A zenélés mellett sikerült hangmérnökként is komoly tapasztalatokra szert tennem itt, illetve megismerkedtem egy csomó jó zenekarral, mint a Zap, a Korai Öröm, a Fókatelep, a Meszecsinka, a Stonedcheck, a Nemjuci, a Jazzékiel, a UC, a Los Tirpákos, a Kuplung Klán, a Steam Engine, a The Horibillies, az Apey and the Pea, a No Stress, a Balaton, Víg Mihály és Tarr Béla filmzenék, Barabás Lőrinc, Barabás Lőrinc Eklektrik, Kardos Horváth János, a Goulasch Exotica, a Colorstar, a Kabala Baby, a Hétfő Este Blues Band, a Moo Mee, Zomblaze, a Missisipi Bigbeat, Fugu, White Trash, SOS, Skambulance, The Last Minute, a Dilettánsok, Phemius, Mr.Papagiorgio, FUGU, Hentesek!, Bobafett és Bobakrome, Bijou, Biorobot, Pluto, Bércesi Robi, Vicky Sunday, Noxious Foodie and the run over dogs...stb."

A tömeg, mint a napfény, messziről jólesik, de közelről már éget, Szakáll egy csendes helyre húz be minket, és leterít egy plédet.

- „Azért a nagy nyüzsgésnek van hátránya is, néha túl sok az ember, és túl sok az infó. Ezért költöztem haza, Nyíregyházára. Itt tudok kertészkedni, jobb a pihenés, és talán nyugodtabban lehet dolgozni is. A kedvesemmel, Ábrahám Nórával van egy közös projektünk ami kiforróban van. Most gőzerővel dolgozunk ezen.

A város könnyűzenei életével kapcsolatban pedig úgy látom, hogy el vannak lehetetlenítve egy kicsit itt a dolgok, ami viszont érdekes módon úgy hat a zenészekre, hogy felszívják magukat, és ha kikerülnek innen, akkor a felgyűlt energia miatt bárhol átütő eredményeket érnek el a szakmájukban. Iszonyat jó dolgok születnek folyamatosan. Mennek is el a városból zenekarok mindenfelé, de állandóan alakulnak újak is. Szóval tök jó kis zenei élet folyik itt.

Viszont nekem a legfurább az, hogy a Főiskolán nincsenek élő zenés koncertek, nincs egy klub, ahová elmehetnének akár a helyi zenekarok is játszani. Az idei FŐHE-n sem lépett fel itteni zenekar egy sem. A másik fájdalmas pont pedig a Vidor fesztivál, ami során még főműsoridőn kívül, délután sem játszhatnak helyi csapatok. Mindenesetre most hétvégén, pénteken pont fellépünk az Óperentziával Nyíregyházán, a Romkertben. Új tagok vannak, mind a gitár, mind a basszusgitár frontján, úgyhogy ennek a felállásnak még érnie kell a negyedik lemezünk előtt, de azért élőben már működött ez a formáció."

Kerge bálba fordul az este, s hajnalra a mesélést mindenki befejezte. Szakáll csak meghajol, mosolyogva lépked, az utazás lassan elmúlik, az ember tudatára ébred. Egy perc csak még a mámorból, sok mindenre elég, Szakáll megszólal, hogy köszönöm nektek sok kedves derék vendég, hogy eddig is eljöttetek: Nóra, Tünde, Jónás Testvér, Szabados Katalin, Nati és Emese, Zombor Szabolcs, Máté Szabolcs, Micsi, T Bali, Domokos Tibi, Fábián Tomi, Pernye és a többiek, Zozi, Bőrönd, Ügü, Tímea és még sokan mások... És ha még tovább jöttök velem, nos, úgy az Isten áldjon meg benneteket!

KLSZ/Csáki Szilárd