Vasárnap hajnalra alábbhagyott a havazás, de így is jó vastag hótakaró borította a vidéket. A gróf még segített vendéglátóinak eltakarítani a havat, aztán útnak indult.
Az Északi-középhegység levegője átjárta tüdejét, és felfrissítette a lélegzetét. A gróf a hegyekbe mozdult ki. És a hegyek egy óvatlan pillanatban kiszaladtak a lába alól...
Az angyal azt mondta: „Ezt válaszd, az Antigonét majd megnézed máskor. Gondolj bele, karácsony közeledik, ismered magad, tudod, hogy mi fog levenni a lábadról.”
Éjjel volt az éjjel, ki ki nyugalomba, de a násznép álmát az eső elmosta. Nem sokat aludtak ugyanis az egybegyűltek: monszunszerű eső zuhogott egész éjszaka.
Az állatorvos morog egyet a teraszon. Szívja cigarettáját, nézi a fátyolos eget, a sűrű szemekben hulló esőt és a lányára gondol, akit éppen ezen az esős napon fog férjhez adni.
A gróf kimozdul 
Bejelentkezés
