Ahhoz azonban, hogy Nyíregyháza jövőjét megálmodjuk, meg kell ismernünk a múltját és a jelenét is – az épületeket, a tradíciókat, a városi történeteket, a legendákat, az igazi lelkét.

Sokan élünk itt, sokfélék vagyunk, másként gondolkodunk a világról. De hisszük, hogy van legalább egy dolog, ami összeköt minket – ez Nyíregyháza szeretete!

Miért szeretjük? Ez mindenkinél más lehet. Mi itt születtünk, itt nőttünk fel. Itt vitt először oviba anyu, és ha jól viselkedtünk, itt kaptunk fagyit a Marikában. Ide kötnek az emlékeink, a rágós papír cserélgetések, görkorizás a meki előtt vagy a Robinson dombi játékok.

Itt ittunk először sört a haverokkal a Jerevánban, vagy vallottunk szerelmet egy hűvös bérház kapualjában, és csókoltuk meg szívünk választottját egy romantikus sóstói sétán.

Itt voltunk először koncerten a Postásban, és soha máshol nem volt olyan jó a „szőkített nő”, mint akkor a Doorsban. Itt biztattuk a Szparit a „Csak Nyíregyháza!” rigmusait skandálva, amely elkísért akkor is, mikor tanulni, dolgozni mentünk más városba.

Sok mindent láttunk Magyarországból, Európából. Valami mégis mindig visszahúz, ide köt minket. Lehet, hogy nagyszüleink sírja a Morgóban. Talán édesanyám húslevese… Vagy a baráti sörözések a sétálóban…

És itt vagyunk, itt élünk, mert itt akarunk…

Szerintünk fontos megosztanunk egymással azt, hogy mit gondolnak, éreznek erről a város szülöttei és az itt élő polgárok. Ezért – hagyományteremtő szándékkal – egy rovatot indítunk itt a Műsorújság hasábjain, hogy a programok, koncertek mellett olvasnivalót, és remélhetőleg beszédtémát is adjunk a kedves Olvasóknak.

Reméljük sokan meglátják a szépet és a jót városunkban, mert számunkra egy biztos: Nyíregyházát van miért szeretni!

A sorozatot nem lehet mással kezdeni, mint Nyíregyháza írójával, az idén 135 éve született Krúdy Gyulával, az elvágyódó, de mindig visszatekintő, lelkünkben máig közöttünk élő íróval.

Fotók: Csáki Szilárd

Nyíregyháza iránt érzett mély szerelméről szóló sorai valamennyiünk szívét megmelengetik: „Ennek a városnak voltam az írója, ennek azóta, mióta első regényeimet, elbeszéléseimet írni kezdtem. Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására. Könyveim éppen úgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai."