Szeptember 13-án és 14-én került megrendezésre az első Nagykállói Lecsófesztivál, melynek második napján ízavatott zsűri bírálta a több mint harminc zamatremeket, lássuk közülük két ízítész élményeit, véleményeit.

Szeretettel köszöntöm az első Nagykállói Lecsófesztivál zsűritagjai közül kettőt, először kérnék egy rövid szakmai bemutatkozást!

Szakács Pál vagyok, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Nyíregyháza és környéke régiójától. Úgy kezdem, hogy 42 éve vagyok a szakmában, zsűrizni úgy körülbelül tíz éve járok a kollégámmal.

Megtisztelve üdvözöljük itt Önöket az első Nagykállói Lecsófesztiválon, minek köszönhetjük, hogy elfogadták a meghívást?

Szakács Pál: Örömmel teszünk eleget minden meghívásnak, most is a polgármester úr meghívására boldogan mondtunk azonnal igent. Nagyon szívesen jöttünk el erre az első Nagykállói fesztiválra.

Milyen benyomásai vannak így a zsűrizés végén, a mostani rendezvényen és a jövővel kapcsolatban?

Szakács Pál: Remélem ennek hagyománya lesz, nagyon remek volt a rendezvény, valamint kötődöm is a városhoz, hisz én Nagykállóban tanítok a Kállay Rudolf szakiskolában. Igaz felszolgálókat oktatok és nem szakácsokat, de a gasztronómiával is foglalkozom.

Összességében hogyan látta a rendezvényt a remek alkotások esetében és azon kívül, a tányéron túlra tekintve?

Szakács Pál: Azt gondolom, ez a lecsófesztivál tényleg arról szólt, hogy a nagykállói lakosság és a környező településekről idelátogató vendégek jól érezzék magukat. Ennek a két napnak ez volt a jelentősége, és ezt maximálisan megvalósították a szervezők, sőt ezt megfejelték egy nagyon jól kitalált főzőversennyel. Hiszen otthon is legkönnyebben egy lecsót ütünk össze, ha hazamegyünk az esti órákban a hűtőben mindig van egy kis hagyma, paradicsom, paprika, füstölt szalonna, kolbász, amiből 10-15 perc alatt egy jó lecsót lehet produkálni.

Általában a paprika, paradicsom, hagyma nem meglepő módon szerepel a lecsóban. Ezeket látta viszont az elkészült bográcsremekekben, vagy valamivel többet is?

Szakács Pál: Igen erről szólt ez a mai nap is, de voltak fantáziadús versenyzők, csapatok, akik beletették azokat az ízeket, pótnyersanyagokat, amivel úgy gondolták különlegesebbé lehet tenni az elkészült ételeket.

Milyen különlegességek voltak, amik talán még Önöket is meglepték, milyen extra elemek kerültek a bográcsba?

Szakács Pál: Minket nagyon meglepett például, egy kicsit kirívó esetnek mondanám, olyat is tapasztaltunk, hogy a lecsót mentalevelekkel díszítették, ami tényleg egy kicsit bizarr ötlet volt számunkra is. Voltak olyanok, akik felhasználtak például különböző száraztésztaféléket is, így a reszelt tésztát, a kézi tarhonyát, de találkoztunk csipetkéssel is, nokedlissel is (kapros nokedlissel, vagy zöldséges nokedlissel). Volt tejfölös, tojásos, cukkínis, sőt még volt mediterrán lecsó is, amibe mediterrán zöldségek voltak belerakva. Ezek tényleg megleptek bennünket, és ezek között is voltak kiemelkedően jó ízű, ízletes, ízben és ízharmóniában összeillő ételek.

Én elég vegyes kultúrából jövök, szabolcsi és borsodi gyökerekkel, így nálam többféle lecsó is játszik, az én ízvilágomba belefér a hagyományos, szalonnás, kolbászos, vagy a tojásos, sőt a tejfölös lecsó is. Az Ön szívéhez, ízlelőbimbóihoz melyik áll a legközelebb?

Szakács Pál: Én személy szerint a sima tojásos lecsót szeretem. Amit úgy kezdek, hogy a szalonnát, töpörtyűt kiolvasztom, ezeket kiszedem és annak a zsírjában pirítom le (ahogy szerintem szakmailag is illik) a hagymát, a paprikát, és a paradicsom később teszem hozzá természetesen. Ezután addig főzöm, addig sütöm, amíg a lé eltűnik, elgőzölög. Utána jön bele a paradicsom, két-három tojást ráütök és egy isteni lecsó lesz belőle.

Ez füstölt alapon, vagy sima szalonna?

Szakács Pál: Füstölt szalonna mindenképpen, és ugye nem lehet elfejteni, hogy itt nem de otthon az ember megiszik előtte egy kupica házipálinkát és utána egy jó rozé fröccsöt, és akkor azt mondom egy isteni, királyi vacsorában volt részem.

Önnél köret játszik mellette, vagy kimondottan csak a kenyér?

Szakács Pál: Nincs, a lecsó az kimondottan jó friss kenyérrel, annak is a serclijével, mert a maradék zsiradékot a fara kenyérrel ki is lehet mártogatni. Köretet mi soha nem fogyasztunk hozzá.

Lesz még Önhöz is úgyis kérdésem, de most a másik mesterszakácshoz fordulok, Öntől is kérnék egy bemutatkozást, szakmai életrajzot.

Szoboszlai Gyula vagyok, Venesz díjas mesterszakács. 36 éve űzöm ezt a szép szakmát, mindig szakács akartam lenni, és büszke vagyok arra, hogy az is maradtam.

Azért ne ugorjuk át ezt a Venesz díjas mesterszakács titulust, kérdés nélkül a kérdezőként szeretném elmondani Önöknek, hogy mi is ez.

A díjat elnyeri az a vendéglátó-ipari szakember, elsősorban szakács vagy cukrász, aki legalább 25 éve folyamatosan gyakorlati szakterületen tevékenykedik, és munkájával hozzájárul a magyar gasztronómia elismertségéhez. Szakmai pályafutása alatt személyesen vagy felkészítő mesterként eredményesen szerepelt hazai és külföldi szakmai versenyeken. Munkásságával példamutatóan szolgálja vendéglátásunkat. Ugyanilyen odaadással ápolja hagyományainkat és tevékenykedik az oktatás, az utánpótlás nevelés és a szakirodalom megújítása területén. Napra kész a szakmai trendek területén és állandóan képes megújulni. Tehát ez a legmagasabb szakmai díj, amit hazánkban vendéglátó szakember kaphat, a díj névadója Venesz József mesterszakács, szakíró.

Mi tesz boldoggá egy mesterszakácsot?

Szoboszlai Gyula: Nagyon jó dolog főzni, embereket jól lakatni, hogy valaki megelégedettséggel fogyassza azt az ételt, amit elkészítünk neki.

Mit gondol a lecsófesztiválról magáról?

Szoboszlai Gyula: Nagyon remek esemény volt, különlegességekkel, maga a rendezvény is remek volt, és a lecsófőző verseny is komoly színvonalat produkált. Mindig azt mondom, mindenki azt hiszi, hogy a lecsó egy borzalmasan egyszerű ételnek tűnik, de ezért ez nem így van. Épp beszéltük a mesterszakács kollégáimmal, hogy 31 csapat indult ezen a versenyen és nem volt két egyforma lecsó.

Pedig egyszerűnek tűnik, paprika, paradicsom, hagyma, és valami bónusz, és akkor mégse, vagy épp ezért mégis más volt mindegyik?

Szoboszlai Gyula: épp azért mert mindenki a saját tájegységének, szokásainak, általa előtérbe helyezett anyagok különlegességét próbálta behozni.

Önnek mik a lecsóhagyományai?

Szoboszlai Gyula: Az én kiskoromban anyukám a lecsót mindig rizzsel főzte, de én már ekkor sem szerettem ezt a megoldást. A tejfölöset elfogyasztom már, hiszen már annyit ettem, hogy azt megszoktam már. Én is a füstölt szalonnás, kolbászos tojásos lecsót fogyasztom a legszívesebben és én is azt főzöm ha tehetem.

31 féle lecsó készült, mindenki beletette képletesen szívét, lelkét, gyakorlatilag sokféle alapanyagot, a végső sorrendet mi határozta meg?

Szoboszlai Gyula: Próbáltunk odafigyelni a lecsó mellett, annak küllemére, a tálalásra is. Hisz sokkal jobb ha az étel meg van díszítve, először a szemünkkel eszünk és utána fogyasztjuk az ételt el.

Ezek alapján volt olyan alapcsapda, amibe beleestek a versenyzők?

Szoboszlai Gyula: Voltak olyan lecsók, vitatkoztunk is rajta, hogy miért vizes a lecsó. Mint a kollegám is mondta, a lecsót 15 perc alatt el lehet készíteni, de nem ilyen egyszerű ez. Igenis fűteni kell a paprikát, aminek igen magas a víztartalma, ami ha nem párolog el akkor az benne marad a lecsóban, és ettől az vizes lesz.

Akkor mi az alapnak számító etalon?

Szoboszlai Gyula: Az az igazi szép lecsó, aminek szép piros a színe, van benne fűszerpaprika, és nincs szétfőve benne a paprika, paradicsom, hagyma. Picit lehet látni még mi van benne, úgy mondanánk „ress” a paprika, látjuk mit eszünk, nincs szétfolyva, nincs szétmenve, ez az igazi lecsó szerintünk.

Az első három helyezettet díjazták, és volt egy különdíjas is, mit tudunk ezekről a lecsókról?

Szakács Pál: Az első háromban volt olyan csapat, akik vargánya gombával vadította meg. Tudott dolog, hogy a vargánya gombának van egy jellegzetes illata és állaga, és ez tényleg megbolondította a lecsót.

Ez kicsit félreérthető, ha gomba kapcsán bolondításról beszélünk…

Szakács Pál: Akkor úgy mondhatjuk speciálissá, különlegessé tette a lecsó ízét.

Mik voltak még a díjazás szempontjai?

Szakács Pál: Egy másik csapatnál a tálalás volt nagyon lényeges, mert például rozscióban találtak, tehát a tálalás módja is nagyon fontos volt, és ez esetben egyedi és különleges is. Kivájták a cipó közepét, mellé tették, és egy kockás abroszon tálcán cserépedényben felszolgálták, megdíszítették, és ez is nagyon lényeges dolog. Nálam azért az is szerepet játszott, amikor körbejártuk a főzőhelyeket, számított a csapat megjelenése, más jellege van egy csapatnak ha beöltöznek egységesen vagy megdíszítik egy picit a sátrat, nálam ez is szempont volt egy kicsit megmondom őszintén.

A különdíjasról mit lehet tudni?

Szoboszlai Gyula: Ez egy meglepetés volt számunkra, hisz a mellettünk lévő cukrász úr egy finom lecsós rétest készített el. Ugye tudjuk, hogy a rétestésztába általában édes dolgot szoktunk beletenni, viszont itt lecsó volt közte, ami remek ott lett volt, és igazán finomra sikerült. Ezen kívül készített még nekünk egy lecsó fagylaltot, ami 2008-ban az év fagylaltja volt. A fagylalttól azt várja el az ember, hogy édes, savanykás legyen, ez lecsóízű fagylalt volt, a színe is a lecsóra hasonlított, nagyon érdekes dolog volt és nagyon finom volt.

Régóta zsűriznek, sok rendezvényre járnak, mekkora elfoglaltság ez?

Szakács Pál: Ennek van egy szezonja, elkezdődik tavasszal és egész késő őszig vannak ezek a rendezvények. Plusz szeptember 21-én lesz egy nagyszabású Országos Gasztronómia Szövetség égisze alá tartozó rendezvény Nyíregyházán, melyet mi szervezünk, és itt az ország minden tájáról, így megyénkből is sokan mutatják be, készítik el a tájegységükre jellemző ételeket, melybe bevonjuk a képzést is, és öt iskolai csapat is részt vesz ezen. Erre szeretném meghívni Önt is, a nagykállóiakat és a megye lakosságát. Hétről hétre járunk ilyen rendezvényekre zsűrizni, de egy mindig nagy öröm számunkra, mindig újakat tapasztalunk, tanulunk, és aki a gasztronómiát szereti az ennek csak örülni tud.

Tanítanak is, de Önnek étterme is van, szerepel az étlapon a lecsó?

Szoboszlai Gyula: Egy kicsit hagyományoktól eltérő éttermet üzemeltetünk a középkori éttermet. Ez speciális, a kézzel evés, a középkori hangulatjellemző, és maga a kialakítás is ezt tükrözi. A lecsó magában nem szerepel, de libamájhoz azt tálalunk fel.

Összességében milyen élményekkel távoznak az első Nagykállói lecsófesztiválról? Jövőre Önökkel ugyanitt?

Szoboszlai Gyula: Mindenféleképpen. Ez a harmincegy lecsó elég sok volt, egy idő után megfekszi az ember gyomrát, nem is megenni volt sok, hanem utána túlélni. Maga a rendezvény nagyon jól sikerült, és kiváló kezdeményezésnek tartom, és a nagykállói lecsófesztivál méltán került fel a gasztro-fesztiválok térképére.

Szakács Pál: Remélem jövőre ismét meghívást kapunk ide, és a majdani második lecsófesztiválra örömmel tesz eleget ennek a gasztronómia szövetség, és delegálunk zsűritagokat.

Köszönöm a beszélgetést, és köszönöm, hogy itt voltak, itt lehettem, remélem jövőre újra találkozunk.

Szakács Pál: Mi köszönjük a meghívást, úgy legyen.

Szoboszlai Gyula: Én köszönöm a lehetőséget, én is remélem, hogy jövőre újra találkozunk a második nagykállói lecsófesztiválon.

Ez volt az első Nagykállói Lecsófesztivál az ízavatott zsűri szempontjai szerint, remek ízek, különlegességek, finom bográcsremekek, ha az idei sikerét nézzük, akkor reméljük jövőre mindenkivel ugyanitt.

Győrfi Gergő