Délelőtt még a kovácsolás hangjától volt hangos az Információs épület környéke, ma még fonták a kosarakat, még zakatoltak a szövőszékek, azonban az esti gálaműsorral hivatalosan is véget ért Kelet-Magyarország legnagyobb hagyományőrző tábora, a Téka Népművészeti Tábor.

A hagyományoknak megfelelően idén is a tábor táncoktatói szervezték a gálaműsort, ahol bárki, aki elég bátorságot érzett magában, saját műsorával színesíthette az esti programot. A színes műsorkavalkád után, ahonnan természetesen nem hiányozhattak a népdalok, a néptánc, a Harangodi asszonykórus, a móka és a kacagás, a résztvevők énekszóval vonultak le a kemencéhez, ahonnan a délután sült kenyérrel a kezükben táncoltak vissza a harangodi Csűrbe.

Ekkor érkeztünk el a gálaműsor legszebb, mégis keserédes pillanatához, amikor a moldvai dallamokra a tábor lakói feltáncoltak a dombra, levonták a zászlót, ami egyértelmű jele annak: véget ért a Téka tábor. Az est azonban korántsem ért még véget, hiszen fellobbant a tábortűz és elkezdődött a körtánc. Így mulattak együtt hajnalig a XXVIII. Téka Népművészeti Tábor lakói és a kilátogató érdeklődők.

Az egy hetes táborral kapcsolatban Borsiné Sveda Anita így összegezte gondolatait: „Az idei év mottójának Thomas More gondolatait választottuk, miszerint: „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” Úgy gondolom, nekünk is sikerült továbbadni ezt a lángot, hiszen nagyon sok gyermek jött hozzánk idén, akik továbbvihetik, idővel talán pedig tovább is adhatják az itt szerzett ismereteiket, benyomásaikat. Élményekkel gazdag héten vagyunk túl. Folyamatosan azon dolgoztunk, hogy mindenki, akit vonz a népművészet, megtalálja itt a neki tetsző elfoglaltságot. Remélem, hogy jövőre ismét, ugyanitt üdvözölhetjük majd egymást.” – mondta el a tábor háziasszonya.