- Mi történik veled mióta kiléptél az X-Faktor világából?

Muri Enikő: Amióta véget ért számomra az X-Faktor, azóta sem telnek unalmasan a napjaim. Továbbra is járok Szatmári Orsi énekóráira, ő tanított a műsor alatt is. Stúdiózok, fotózásokra járok, színházban játszom, és a Gór Nagy Mária Színitanodájában sikeresen elvégeztem a 3. évet is, ami azt jelenti, hogy Színész II.-es, OKJ-s bizonyítvánnyal is rendelkezem most már. Nyáron az őszi lemezbemutató koncertemre készülök, gőzerővel.

- Van olyan élményed a tévés jelenléted óta, mely egy életre szólóan meghatározó, vagy emlékezetes?

Azt hiszem, az első és legfontosabb ilyen pillanat ezzel kapcsolatban az volt, amikor először léptem úgy színpadra, hogy tudtam, milliók nézik a műsort. Nagyon furcsa élmény volt, igazából fel sem fogtam, mi történik velem. Határozottan jó emlékeim vannak a műsorral és az azóta történt dolgokkal kapcsolatban is.

- Hogyan telnek a mindennapjaid? Mi a legelső dolog, amivel foglalkozol? És mi az, amivel ki tudsz kapcsolódni?

Soha nincsenek egyforma napok. Mikor, mit csinálok. Az a helyzet, hogy ez egy elég rendszertelen élet, és ezt szó szerint kell érteni. Sajnos ritkán tudok hazalátogatni a családomhoz és a barátaimhoz. Ez egy olyan élet, amit szinte csak erős idegzetűeknek tudok ajánlani. A mindennapos pörgés nálunk megszokott. Ritka az olyan nap, amikor csak magammal tudok foglalkozni. Ilyenkor általában kicsit rendbe szedem a lakást és a saját lelkemet is. Kikapcsolódni pedig egy jó könyvvel, mozival vagy sétával tudok.

- Hogyan látod magad előtt az énekes és színésznői pályafutásod?

Magam előtt általában mindig egy aktuális dolgot látok. Például, hogy milyennek szeretném a következő dalt hallani, amit feléneklek, vagy hogyan mozogjak egy fotózáson, vagy éppen hogyan játsszam el Vágó Mártát aznap este. Furcsa, mert a műsor előtt olyan ember voltam, aki bátran eljátszadozott a gondolattal, hogy mit akar az elkövetkező öt évben. Félreértés ne essék, most is látom magam előtt ezeket a dolgokat, de óvatosabb vagyok. Nem szeretnék csalódott lenni, ha mondjuk nem jön össze valami olyan, amit elterveztem. Mindenesetre szeretnék még jó sokáig a színészettel és az énekléssel foglalkozni.

- Miről szólnak a terveid a jövőre nézve? Gondolkodsz saját dalokon? Nem lépnél be szívesen egy zenekarba?

A legnagyobb tervem egyelőre az, hogy az őszi lemezbemutató koncerten saját, női zenekar kísérjen végig. Természetesen a saját dalaimmal. Terveim között szerepel nagyon sok minden, de mint említettem, egyelőre most csak egy dologgal foglalkozom. Nagyon szeretném, ha a lemezbemutató koncert jól sikerülne. Nem lesz rendhagyó koncert, ugyanis a lemezbemutatás több napos történet lesz. Mi nem tervezünk sportarénás vagy SYMA csarnokos koncertet. Ha már az életemben ott van a színjátszás, így az a tervem, hogy egy színházban legyen a nagy durranás. Egyelőre még minden képlékeny, de remélem összejön.

- Melyik az a zenei műfaj, melyet a leginkább a magadénak érzel?

Nagyon szeretem a pop-, country-, r’n’b-, rock stílust. Legtöbbször Beyoncét, Rihannát hallgatok, de az igazán nagy kedvenceim a filmzenék. Imádom az Emlékezz rám című film zenéjét, de a James Bond film zenéi is nagy favoritjaim.

- Szoktál „Jam”-elni barátokkal, vagy azok kérésére?

A Jam-elés tőlem kicsit távol áll, mivel én nem játszom hangszeren – sajnos. Nagy vágyam, hogy egyszer majd megtanuljak zongorázni is, és tudom, hogy ami késik, nem múlik!

- Hogyan lehet téged elképzelni egy átlagos, szürke napon, a reggeli nyújtózkodástól egészen a késő esti ásításig? Vannak sajátosnak mondható szokásaid?

Jól mondod, mert reggel egy nagy nyújtózással indítom a napot, egy kis pipere a tükör előtt, és indulhat is a nap. Volt már olyan napom, amikor szó szerint egész nap pizsamában voltam, a kanapén feküdtem és mozi maratont tartottam magamnak. Aztán hol elszundikáltam, hol ettem, hol ittam, majd este egy kicsit felnéztem a netre, és nagy ásítások közepette lefeküdtem aludni. Nem vagyok rendmániás, de szeretem magam körül a rendet, ezért néha a mozi maraton helyett kitakarítom a lakást. Én már csak ilyen vagyok – de szigorúan csak néha.

- A magánélet egy messzinek tűnő fogalom neked jelenleg, vagy jut egy kis idő és energia rá?

Jut rá időm, és szeretek is néha csak magammal foglalkozni. Van, hogy annyit kell menjek egész nap, vagy egész héten, hogy a nap vagy hét végére azt érzem, teljesen elhanyagoltam magam, a lelkem. Ilyenkor mindig megígérem magamnak, hogy jobban odafigyelek, de ez nem mindig egyszerű, vagy időszerű. Fontosnak tartom a lelki békét, ezért igyekszem is, hogy legalább az mindig meglegyen.

- Mi a helyzet a szerelemmel?

Jelenleg nincs senkim, most túl sok időm sem lenne rá, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen elzárkózom tőle. Fontos számomra az, hogy legyen mellettem valaki, de ha most ennek nincs itt az ideje, akkor be kell érnem annyival, hogy azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek. Engem a munkám nagyon boldoggá, teljessé tesz. A szerelem meg majd egyszer csak úgyis rám talál.

- Van valami elképzelésed a nagy ő tulajdonságairól? Egy ideális pasinak milyennek kellene lennie szerinted?

Nehéz ezt megállapítani. Sok olyan tulajdonságot tudnék mondani, ami szerintem egyetlen emberben ritkaság lenne, ha létezne. Mindenekelőtt legyen őszinte, aztán legyen figyelmes, közvetlen, humoros, megbízható, lehengerlő, céltudatos. És még sorolhatnám… Aztán jönnek csak a külsőségek.

- Érnek-e váratlan pillanatok, akár a rajongók, akár az udvarlók, vagy a szakmabeliek részéről?

Mostanában nem nagyon. Viszont szülinapomkor a rajongóim titokban szerveztek nekem egy meglepi bulit. Az egész úgy volt beállítva, mintha fellépni mennék, és még csak sejtelmem sem volt az egészről. Majd, amikor beléptem a számomra ismeretlen terembe, akkor mindannyian hangosan énekelték a Boldog Szülinapot. Nagyon sírtam, mert iszonyúan jól esett a kedvességük és a figyelmességük. Nagyon hálás vagyok nekik ezért, és mint utólag kiderült, Apukámnak és a manageremnek, Olivérnek is benne volt a keze a szervezésben, nekik is rendkívül hálás vagyok.

- Mit gondolsz az életedről, milyen irányelvek, vagy életfilozófia szerint állítod fel magad elé az elvárásokat?

Sokáig csak a mának éltem. A műsorban megtanultam, hogy ez nem jó irány, vagyis hogy nem a legjobb. Fontosnak tartom azt, hogy mindig legyen előttem cél, hogy mindig meg tudjak küzdeni valami olyanért, amit ha elérek, akkor nyugodt szívvel megveregethessem a vállamat. A műsor értelmet adott az életemnek, bár azelőtt is volt értelme, de ez egy olyan löket volt, amiért nagyon hálás vagyok. Erre szükségem volt, és mindig élni fogok vele. Még a nehezebb napokon is.

- Ha most valaki behívna egy kívánságokat finanszírozó műsorba, mit mondanál, mi az első három dolog, amire vágsz?

Arra vágyom, hogy – bár közhely – de legyen rend a világban. Aztán, hogy a beteg gyerekeknek jusson elég orvos, gyógyszer, akik/amik segíteni tudnának az egészségükön. Végül, hogy a családom mindig ilyen szeretetteljes legyen, míg csak az eszemet tudom.

- Ha te lennél a boldogság megtestesítője egy személyben, milyen tanácsokat adnál, hogy elérhető légy mindenki számára?

20 perce gondolkozom a válaszon, de nem is tudom, hogy erre hogyan lehetne a leghelyesebben válaszolni. Megfogtál. Ha magamnak tanácsolhatnék valamit, az az lenne, hogy éljek úgy, hogy soha ne kelljen szégyenkeznem semmi miatt, és amiket elértem, arra mindig legyek iszonyú büszke. Meg persze, hogy legyen belőlem kettő, és akkor az egyik felem otthon lenne Nyíregyházán, a másik meg itt, Budapesten. Így elérhető lennék mindenki számára, nem?

PAE