hirdetés
Nyitólap » Regon » Regon hírek » Brüsszeli séták III. - Az európai negyed
Brüsszeli séták III. - Az európai negyed
2012. május 11., 20:10| cikkképvideo
Nyomtatóbarát verzió   Hír küldése e-mailben
 
Brüsszeli séták III. - Az európai negyed
Belgium és a 27 országból álló Európai Unió fővárosa Brüsszel. Háromrészes cikksorozatunk harmadik részében az európai negyedet barangoljuk be.
Brüsszeli séták III. - Az európai negyed

Brüsszel az Európai Unió központja. Brüsszel ad otthont az Európai Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és ez a város az Európai Parlament egyik székhelye is. Töltsünk el pár órát itt az európai uniós negyedben, fedezzük fel az újságokból, a híradókból és különböző EU-s műsorokból ismerősnek tűnő üvegpalotákat és irodaházakat.

Az Európa Negyed (Quartier Européen) irodaházait még akkor ismertem meg, amikor az egri főiskola saját tévéjének, a Líceum Televíziónak a stábjával 2004-ben az Európai Parlamentről forgattunk filmet. A filmforgatásra Jean Charles Pierron, az EP sajtó- és audiovizuális osztályának vezetője hívta meg a főiskolásokat, valamint Martin József, Herzog Csilla és Tóth Tibor kollégáimat.

A fősulis stáb már az első órában otthonosan mozgott a hatalmas, modern, üvegacél épületben a mínusz kettediktől a kilencedikig: ez utóbbi szinten az EP főtitkárával, Julian Priestle-vel is sikerült interjút készíteni az azóta híres énekessé vált Kocsis Tibornak.

A Líceum Televízió munkatársai mindhárom nagy párt egy-egy képviselőjét is kamera elé állították: interjúalanyuk volt az Európai Szocialisták Pártjának alelnöke, francia képviselőnője, Pervenche Berés, valamint Johannes Svoboda és Miet Smet.

De Vizler Andrisnak sikerült mikrofonvégre kapnia Graham R. Watsont, az Európai Liberális és Demokrata Párt vezetőjét, és egyben a The Parliament Magazine főszerkesztőjét is, aki akkori interjújában elmondta: „a fő probléma az, hogy sok ember nem érzékeli, milyen nagy hatással van az életükre az Európai Unió munkája”.

A parlamenti képviselők után a kommunikáció szakos hallgatók Magyarország EU mellé rendelt akkori nagykövetével, Balázs Péterrel is készítettek interjút.

A nagyköveti rezidenciáról az Európai Parlamenthez visszasétálva akkoriban még kicsit a Balkánon érezhettük magunkat: mindenhol teherautók, hatalmas építési gödrök, daruerdő – folyt az építkezés gőzerővel.

Az Európai Parlament előterében is vagy tíz daru serénykedett – új irodák épültek. Pedig már akkor is óriási volt az EU parlament és a csillogó ultramodern épületnek számos csodálója akad, többek között a parlamentben dolgozók és maguk a képviselők.

Voltak-vannak azonban bírálói is, akik a „caprices des dieux” („az istenek szeszélyei”) gúnynévvel illetik, ami egyszerre utal a hasonló nevű francia sajt alakjára és a parlament magasröptű céljaira.

Nyolc évvel később, 2012-ben újra egy csapatnyi főiskolás tanítványomat hoztam el Brüsszelbe, hogy lássák az Európai Parlament hatalmas (534569 négyzetméter belterület!) épületét.

Ebben a több tízmillió ember hétköznapi életére közvetlen hatással lévő üvegpalotában születnek a törvényjavaslatok, itt tartják a plenáris üléseket (az EP havonta csak 4 napot tölt Strassbourgban, ekkor vannak a végső plenáris szavazások), meg aztán itt hagyják jóvá azokat a normákat, amelyeket aztán a tagállamok jogrendjébe is beiktatnak.

Az Európai Palament munkáját egyébként a 2011 októberében megnyílt, Parlamentárium névre hallgató hipermodern állandó kiállításon tanulmányozhatjuk leginkább. Itt mindenféle interaktív, multimédiás anyagok segítségével ismerkedhetünk meg az európai integráció történetével és működésével, méghozzá 23 nyelven!

Állítólag a Parlamentárium a világ egyetlen olyan látogató-központja, ahol az emberek 23 nyelven hallgathatják, nézhetik végig a kiállítást.

Sőt, egy sok-sok projektorral körkörösen felszerelt kerek teremben digitális, térhatású vetítéssel az iroda falára kivetítik az Európai Parlament üléstermét, s hogy az illúzió még tökéletesebb legyen: az asztalok és székek az ülésterem legelső üléssorának a pontos másai; ennek köszönhetően valóban olyan érzésük van, hogy ott ülünk és szavazunk a képviselőkkel együtt.

Az Európai Parlamentből kijőve a Lipót-parkban (Parc Leopold) szellőztethetjük ki kicsit a fejünket. Ez a park volt Brüsszel első, érdeklődés hiányában csődbe jutott állatkertje: a brüsszeliek itt láttak először vízilovat és orrszarvút (Belga-Kongó ugye). Ma már nem vízilovak sétálnak a parkban, hanem EU-képviselők, főiskolásaimmal a parkban láttuk például (2012. április 24-én) Bokros Lajost és Göncz Kingát beszélgetésben elmerülve sétálni.

A Lipót-park látnivalói közül meg kell említeni a Musée Wiertzet (Antoine Wiertz 160 olajfestménye és szobra látható itt) valamint az 1846-ban alapított Belga Királyi Természettudományi Intézetet (RBINS, Royal Belgian Institute of Natural Sciences): ennek a múzeumnak a legismertebb darabjai a 250 millió éves Iguanodon csontvázak.

A Parc Leopold után észak felé sétáljunk tovább, hogy felfedezzük a Quartier Européen, az Európa Negyed további látnivalóit a Robert Schumanról elnevezett körönd környékén. Robert Schuman (1886-1963) luxemburgi születésű német-francia kereszténydemokrata politikus volt, az Európai Unió alapítóinak egyike.

A Schuman körönd északi oldalán áll az EU egyik legismertebb épülete, a hatalmas, kereszt vagy négyágú csillag alaprajzú, 13 emeletes irodaház, a Berlaymont.

A székház neve az egykor helyén álló zárda emlékét őrzi, amit a 60-as években bontottak le. Egyébként 1958-ban nyíltak meg Brüsszelben az Európai Gazdasági Közösség első irodái, miután 1957. március 27-én az olasz fővárosban aláírták az alapító „római szerződést”. Ebbe az irodaház építési periódusba tartozik a Berlaymont is, mely eredetileg az EU elődjének, a Közös Piac irányító szervének székházának épült 1963-tól 1969-ig, tervezője de Vestel belga építész volt.

Az 1960-as évek irodaház-építési divatjának jegyeit tükröző irodaház állítólag valamelyest emlékeztet az UNESCO párizsi palotájára. Az épületet 2004-re teljesen felújították, ekkor költözött ide vissza az Európai Unió döntés-előkészítő és végrehajtó szerve, az Európai Bizottság, mely egyébként megalakulása óta (kisebb-nagyobb megszakításokkal) itt székel Berlaymontban.

Szintén a Schuman köröndnél, a Berlaymont-nal átellenben álló, nagy rózsaszín gránitépületben, a flamand humanista filológus, történész és bölcseleti íróról (1547-1606) elnevezett Justus Lipsius épületben ülésezik a Miniszterek Tanácsa, amely a tagországok kormányainak képviselőiből áll: az egyesek szerint vaskos dobozépületben hozzák az EU-törvényeket az EU-tagországok szakminiszterei, akik rendszeresen itt üléseznek.

A Justus Lipsius épülettől nem messze áll a Rezidencia Palota (Residence Palace, Wetstraat illetve rue de la Loi 155). Ennek egykor színházterme, tetőkertje és több emeleten magánlakásai és art deco stílusú úszómedencéje van.

Kommunikáció szakos főiskolai hallgatóimmal 2012. április 23-án jártunk a brüsszeli Rezidencia Palotában, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Politikai Központ (European Policy Centre, EPC) nevű elemző műhely rendezvényén „Magyarország megújulása és az európai gazdasági felépülés” címmel tartott egy előadást.

A Rezidencia Palota környékén 2012-ben is nagy építkezések zajlanak: nem véletlenül. Ez a belga parlamenttől a Schuman köröndig tartó hosszú út az Európai Negyed fő közlekedési tengelye: a nyugati végén álló belga parlamenti épületek mellett a minisztériumok egy része is ezen utcában van, ezért is nevezik az utcát Wetstraat-nak rue de la Loi-nak, azaz a Törvény utcájának. A jelenleg forgalmas és benzingőzös útvonalat elvileg Christian de Portzamparc sztárépítész 2025-ig zöld folyosóvá alakítja át.

A rue de la Loi illetve a végén a Schuman tér egyébként már így is többször autómentes. Amikor 2004-ben az Európai Unió csúcstalálkozójának idején Brüsszelben jártam, itt az Európa Negyedben, a „nagy” nyugati tévék a lezárt Schuman-köröndről tudósítottak, de az egész környék kordonokkal le volt zárva, katonák és rendőrök ellenőriztek, tévés kollégám pedig majdnem belelépett egy autók ellen használatos szögszalagba, miközben egy utca végét lezáró vízágyús-kocsit kerültünk ki.

De bármikor járok is a Schuman köröndön, ott majdnem mindig történik valami, ami nem véletlen, hiszen ez a tér Európa fővárosában az Európa Negyed egyik főtere. Legutóbbi ottjártamkor, 2012 áprilisában például egy örmény tüntetés zajlott a lezárt körforgalomban, hatalmas rendőri biztosítással.

A Schuman köröndtől északra, távolabb a tüntetések zajától fekszik egy csendes tér, a Square Ambiorix. Erről a térről azt írja egy EU-szakértő: „Számos lobbyszövetség telepedett meg a hatalom ezen hátsó udvarában”. Mi nem egy lobbyszövetséget, hanem a WAZ Media Group irodáját kerestük itt fel, ahol Folk György újságíró fogadta itt írott- és elektronikus sajtó szakirányos hallgatóimat és beszélt nekik arról, hogy milyen is a brüsszeli tudósítói lét, itt, Európa fővárosában.

 Kép és szöveg: Barna Béla

 


Bookmark and Share
Nyomtatóbarát verzió  Hír küldése e-mailben
hirdetés
Mondja el véleményét!
Nincs hozzászólás.
Ez a véleményem:
Név:

E-mail cím (mások nem látják):

Vélemény:

hirdetés
Custom Search
hirdetés

hirdetés