Végül is... Apám bontós, én meg az ő jóvoltából minden héten más autót vezettem egy időben. De a cég, ahol most apám látogatásával épp szerezni készül magának valami alkatrészt... Nos, nem az az idillikus fénykép jut a helyről az eszembe, melyen hároméves bátyám - aki most már tekintélyes autódoktor -, éppen gumit cserél egy Dacián. Mert befut egy öltönyös faszi, karikaláncokkal a nyakában, és énekelve kezdi elbeszéli kamionos életét Európában, kilyukadva végezetül a magyarok helyzetére az öreg kontinensen.

Közben pörgetem a rágógumim a számban, és didergek egy bőrkabátban. Mert nem volt kedvem átsuhanni apám intése ellenére sem a legközelebbi turkálóba. Egyébként meg Jézusnak is egy ruhája volt, mégis mindenki imádta...

"Bejártam a fél világot, de olyan népet, mint a magyar... még nem b’szott Európa. Úgy el fognak tűnni, mintha sose lettek volna" – mondja a hacukás pali apámnak, akinek épp kiszerelnek egy jaguármotort a karosszériás gyerekek.

"Te! Ez a legrosszabb fajta! Ott tesz neked keresztbe, ahol csak tud. Nem azon jár az agya, hogy miképpen segítsen, hanem azon, hogy miképpen taposson el. De még csak nem is a bosszúvágy hajtja őket, csak egyszerűen, ha neki nem jó az élet, mindent megtesz, hogy neked se legyen az! Ájájáj!" - folytatja.

"A mi korunkban még mennyire más volt! Annyi pénzt összeszedtem, hogy még tömbházakat is vehettem volna rajta. És mit csináltam? Idehoztam a magyar családoknak, hogy boldoguljanak. Örültem, hogy örülnek. Most meg, ha eljön vendégségbe a legközelebbi rokonom, csak irigykedve beszél, hogy: "Bezzeg neked meg milyen házad van, milyen kocsid, és még csak nem is tartozol senkinek!" Külföldön meg leköpték a rendszámtáblámat, mert magyar. Előkaptam a román útlevelemet, és mondtam, gyorsan szívja vissza, mert én erdélyi vagyok. Úgy lefőtt az ember, alig bírta kérni tőlem a bocsánatot. Aztán kérdeztem, mi baja van a magyarokkal? Azt mondta, hogy minden. Mert ahogyan viselkednek, már nem emberek."

Aztán emberünk felsorolt még néhány kellemetlen tapasztalatot, amit az országban szerzett...

Apám csak bambult némán. Hallgatta a sokat dumáló ürgét, közben meg figyelte, ahogyan a munkások görgetik maguk előtt a kerékgumikat. Én meg csak az elsősegély szolgálat feliratú üvegfal mögötti helyiség közepébe néztem. Tele volt a tér piás üvegekkel.

"Ez a nép képtelen összetartani." – mondja tovább a magáét a kamionsofőr.

"Régen mi úgy ittunk együtt, hogy jól éreztük magunkat. Nem figyeltük a végén, hogy kinek mennyi van. Ha valakinek nem volt, hát összedobtuk. Nem azért részegedtünk le, mert valaki kifizette azt. Itt kakásra isszák magukat az emberek, vissza meg sose hívnak. Hihetetlen, barátom!"

"Hihetetlen! Itt olyan adózás van már, hogy még a kutyák is rosszul járnak. A szegény ember meg nem fog fizetni többet. Belepusztul. Hova még? Állam bácsinak lyukas a zsebe, hogy ennyi fér bele? Az autónkért is már egy kismillió adót fizetünk, arról nem is beszélve, hogy csúcsot döntött az üzemanyag ára, a szállítás költségei, meg az élelmiszer, meg minden! Orbán is magyar. Meg a többi politikus is magyar. Ők másmilyen magyarok, mint a fővárosi, vagy a vidéki emberek? Nem nagyon hiszem én ezt el! Utánuk miért nem vizsgálódik senki?"

"Meg kell várni azt is, hogy kitörjön a forradalom? Hogy az utcára lépjenek, parittyával, meg mindenféle fegyverrel az emberek? Meg mit jelentsen az, hogy a kormány nem árul el semmit a nemzetgazdaság biztonságos működéséről és védelmi felkészítéséről szóló törvényjavaslatról. Ez normális, hogy csak ennyit tudunk, hogy a „nemzetgazdaság a válsághelyzetekben való biztonságos működését biztosító jogi szabályozás megalkotása” a cél? Ez valami kritikán aluli! Még csak a botrányig sem megy el itt semmilyen korrupció. Mindenki úgy, és ott mossa a pénzét, ahol csak bírja, meg tudja."

"Pakolják kifele a forint alapú értékeket határon túlra... Itt öcsém semmi nem marad. Rosszabb lesz, mint valami háborús övezet. Lesznek még erre meglepetéstojások, csak játék nem lesz benne, és még a csoki is műanyag lesz. Aztán a kocsijával senki sem fog jól lakni, meg a fűtetlen lakásával, de az üzemen kívül helyezett cégével sem... Hülye gyerekek! Jobban le se tudni írni ezt az életet, ami itt van..."

"Kezdhet mindenki aggódni!" - vettem ki a gondolatot apám szeméből. Aki csak hazajár a magyar autóbontókba egy-két alkatrészért, hisz jobbnak ítélte inkább a határon túl dolgozni.

Végül is... Biztos nem véletlenül hangoztatja, hogyha célom szép ruhákban járni, és nem csak rágógumit rágcsálni, akkor jobb, ha elmegyek. Vagy ha nem, akkor meg jobban teszem, ha komolyan veszem itt az életet, és összetartok a magyarokkal, és mindent megteszek azért, hogy segíthessek nekik...

PAE