Az ember olyan, mint egy kabát, mely függ a többi közt a világ fogasról. Üres, vagy teli zsebekkel, jobb vagy gyengébb anyagból, szép vagy rossz időkre… Így hát cserélgethetnek, koptathatnak, tisztára moshatnak, viselhetnek, de mindenképpen használnak minket. Meguntan, az újdonság, vagy akár a kényelem örömével, amiben csak az összhang a lényeg, hogy ne legyen elszámozott a méret, összecserélt a minőség…

Elégedetlenség viszont mindig van. Tehát csupán annyi kérdés marad, hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni. Van-e erőnk kijárni a telet egy bőrkabátban?

A korunk egyik legbrutálisabb problémája a hibás kommunikáció, azaz a téves információk rögzítése. Sztereotípiák szerint gondolkodunk, amitől már nem vesszük észre azt, hogy mitől olyan az ember, amilyen.

Tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint egy kabát, aminek idegenként is rekonstruálható az élettörténete. Ha jól figyelünk, észrevesszük az esővert lelkeket, ahogyan a kevésbé összevarrt társaikat is. Mi azonban mindig társítunk. Tovább gondoljuk a dolgokat. Ha valaki úgy néz, biztosan rosszat akar. Ha valaki nem úgy beszél, biztosan paraszt. Ha valaki tájékozatlan, biztosan buta. Ha valaki gazdag, biztosan tolvaj. Ha valaki leleményes, biztosan alattomos…

De mint tudjuk, semmi sem egyszerű, így ez a képlet sem alkalmazható. Az emberek ismerete egyenlő önmagunk ismeretével. Az erények és erénytelenségek mindenki genetikájában jelen vannak. De az okok is, amik erősítik, vagy gyengítik azokat. Ezért kell személyre szabottan elkönyvelni ezeket a tulajdonságmotívumokat.

Neked is van motivációd. Te is tudod az igazadat. Még akkor is, ha más szerint nem lehetsz az, aki vagy. És hogy hogyan varrjunk magunkra gombot, vagy foltozzuk be a könyökünket, és hogyan cseréljünk zipzárt, ha nem tartunk magunknak elég meleget és kényelmet?

Az önismeret egy életen keresztül tart. Ahhoz, hogy értsük magunkat és egyszerre másokat, le kell vetkőznünk az előítéleteinket. A megismerés sosem volt fájdalommentes, a belátás, hogy nem csak mi vagyunk a saját önkényeinkkel sem kíméletes.

A politika arra tanít, hogy miképpen öltöztesd fel magad önerőből, vagy dögölj bele a hidegbe. Míg az általa gyakorolt közélet arra, hogy mindeközben ne láss és érts másokat. De én azt szeretném mondani nektek, hogy ha egyre több ember fázik mellettünk, akkor csupán ösztönös együttérzésből még bundában is dideregni fogunk mellettük.

PAE