Ha valakinek, neki tudnia kell, hogy a megyében élőknek nem vicces az élete. Hó elején a számláktól reszketnek, hó végén pedig attól, hogy maradjon 1-2 ezer forintja a családnak – ennivalóra.

Zsiga, aki eddig azt is szó nélkül hagyta, ha nyolcmilliós jutalmakat osztogattak az önkormányzati cégek vezetőinek, most tulajdonképpen azt mondja: aki nem tud megélni 47.000 forintból, az önhibájából alkalmatlan az életre. Bicskanyitogató gondolat ez.

Főleg ha azt nézzük, hogy olyan embertől származik, aki eddigi életét még csak véletlenül sem egy-egy tisztességes műszak, hanem a mások lehúzására építette.

Aki egy nap alatt többet keres, mint egy kemény munkát végző közmunkás egy hónap alatt, két nap alatt többet keres, mint egy évek óta az egészségügyben dolgozó nővér, három nap alatt többet keres, mint egy közszolga, négy nap alatt többet keres, mint egy középkorú gimnáziumi tanár, s így tovább.

Zsiga Marcell hétfő óta nekünk már nem a képviselőnk, és nem is az alpolgármesterünk. Zsiga nekünk már csak egy ember, akinek, ha van tartása, most önként lemond az önkormányzati, az országgyűlési tisztségeiről. Meg a napi 55.000 forintról.

Ettől azonban nem tartunk.

Tóth Imre, munkanélküli olvasztár

Komjáthi Imre, edelényi munkás

Aradi Dániel, ózdi munkanélküli

Takács László, Alsógagy polgármestere

Kiadó: MSZP

OS

(A sajtóanyag szövegét eredeti formájában, változtatás nélkül jelentettük meg. - a szerk.)