A megmaradt 100 ezer tonnát a kaposvári gyár kihasználja, de az ország éves szükséglete 300 ezer tonna cukor - mondta a jelentés összefoglalójában Font Sándor, a vizsgálóbizottság társelnöke.

A parlament mezőgazdasági bizottsága, a szocialista és jobbikos képviselők ellenszavazatával, általános vitára alkalmasnak minősítette a cukoripar privatizációját vizsgáló bizottság jelentését, valamint az ezen alapuló határozati javaslatot kedden, Budapesten.

Az importfüggőség csökkentésére létrehozható újabb 100 ezer tonnás feldolgozókapacitás, de egy ekkora cukorgyár megépítése 100 milliárd forintba kerülne - tette hozzá a társelnök.

Font Sándor a privatizáció kezdetét 1998-ra tette, amikortól a cukorgyárak vezetői - a spontán privatizáció keretében - elkezdtek vevőt keresni a gyáraikra. Az eladás azonban csak az Antall-kormány alatt jött létre, amikor - a jelentés szerint - a kaposvári és a petőházi gyárat az Agrana International AG, a kabait a Tate&Lyle, míg a szerencsit, a szolnokit és a mátravidékit (hatvani és selypi) a Beghin-Say vásárolta meg. A megmaradt cukorgyárakat (az ácsi, ercsi, mezőhegyesi, sarkadi, és sárvári üzemeket - az állam a Magyar Cukor Rt.-be vonta össze. A tőkehiányos állami holdingot végül az első körben bejött külföldi cégek vásárolták meg.

Annak ellenére, hogy gyárakat zártak be, a feldolgozókapacitás fennmaradt. Az első Orbán kormány - az uniós tagságra készülve, történeti alapon - 400 ezer tonnás kvótát tudott megszerezni, amely fedte az akkori valóságot. A következő lépés a kétezres évek közepén kezdődött, amikor az unió mezőgazdasági biztosa - az olcsó brazil cukor miatt - kvótaleépítést javasolt. Amikor ebből tény lett, a magyar gyárak külföldi tulajdonosai - akik jogosultak voltak a kvóta visszaadására - 300 ezer tonnát értékesítettek az EU-nak 65 milliárd forintért, amelyből 15 milliárd jutott a termelőknek. Ennek eredményeként ma már egyedül a kaposvári cukorgyár termel.

A lehetőségeket három változatban ismertette Font Sándor: a 2014-ig élő kvóták felszabadíthatók, változatlanok maradhatnak, és visszaállhat a korlátozás előtti állapot. A mai helyzethez tudni kell, hogy a brazil cukor megdrágult, mivel ott etanolt állítanak elő a cukornádból.

A vitában Gőgös Zoltán, a mezőgazdasági bizottság alelnöke a problémát marginálisnak nevezte, mivel a csúcson is csak a termőterület 1 százalékán (80-100 ezer hektáron) termett cukorrépa. Világszinten jelenleg 9 millió tonna a cukorfelesleg, ennek fényében nem bír jelentőséggel az, hogy Magyarországon 100 vagy 200 ezer tonna cukor készül évente.

A kormánypárti képviselők, valamint az LMP és a Jobbik képviselői az önellátást hangsúlyozták, míg a kormánypártiak a cukorgyárak privatizálása feltárásáért dicsérték a jelentést, és a felelősök megnevezését szorgalmazták.

Varga Géza (Jobbik) a problémát az IMF-be való belépéstől indította, amely után a Valutalap gazdasági szerkezeti átalakítást írt elő Magyarországnak, így véleménye szerint nem spontán privatizáció volt, hanem a nyugati cégek felkészülve csaptak le a magyar cukoriparra (is).

A vita odáig fajult, hogy Gőgös Zoltán megkérdezte Varga Gézát: ha a pártja javaslata szerint kilépne Magyarország az EU-ból, milyen adókkal kompenzálnák a mezőgazdasági támogatást. Az agrárium nyeresége ugyanis - jó évben - 100 milliárd forint, 600 milliárdos uniós támogatás mellett.

mti