Különös alak. A kilencvenes évek elején még itt lézengett a közelünkben. A nyíregyházi stadion lelátóján napi rendszerességgel találkozott a szólásszabadság zenei hívőivel.

Azonban eldördült egy pillanat a nyíregyházi élet és a műfajhoz kapcsolódó pörgés és annak velejáróiban. 
„Nem bírtam már ott lakni. Le kellett lépnem" – mondja Bobafett, mert kihúzta a dugót a hazai rendszerben..

- Hogyan lettél rapper, és mi az elsődleges célod a szöveggyártással az önkifejezésen kívül?

Nem vagyok én rapper, nem is voltam, hc-s vagyok. Rap zenét csak nagyon ritkán hallgatok, de a 90-es évek elején a haverom, Dezi a G.O.D.-ból rappes volt, én meg hc-s, de nem tudtam gitározni, ezért csináltunk egy kezdetleges hc-rap zenét. Ezt csak úgy felvettük, béna alapokra, leginkább csak a haveroknak, meg, hogy Nyíregyházának is legyen ilyen zenéje, mert akkor már minden volt itt, csak ilyen nem. Kurva jó hely volt sötét Szabolcs fővarosa.

- „Magyarország… Teljes a káosz, nem szaporodnak az állatok. Húshiány van minden irányban, nincs mit levágni vidáman, semmi csirke, birka, marha… “ - reppelted idehaza, és igazat mondtál… De hol vagy most, és mi mindent csinálsz a hétköznapokban? Foglalkozol még megzenésített rendszerkritikával?

Amszterdamban vagyok riksás, biciklitaxis, de az első kereket motor hajtja, mert azért 40 évesen nem fogok tekerni, hiába 36 vagyok. A rendszerkritikát, vagy mit nem mindig zenésítjük meg, de gyakoroljuk nap, mint nap. Mindörökké.

- Igaz a Petőfi rádió még mindig kisípolna a dalszövegeidből néhány „oda nem illő” szót, de mikor térsz haza újra, hogy az arcunkba vágd a nagy igazságokat? Azt hiszem nevelő hatással lennél ránk….

Most voltam pár hete Magyarországon. Volt egy jó koncert, meglátogattam a családomat is. Öcsémnek gyereke született, akit még nem láttam ezelőtt.

- Beleláthatunk-e újra a veled történt sztorikba a dalaidon keresztül, a közeljövőben? Tartogatsz valami nagy dobást valamikorra?

Felvettük az új albumot, amiben lesz riksás szám, meg sok más, de a számomra legfontosabb zene még nincs kész. Ahogy az kész lesz, akkor kész az egész album, és már lehet tölteni is lefele „Cipőre jobb, mint a szemre hányás” címmel augusztusban, de az ezt követő albumnak is megvannak már a gondolatai. Paruszki is beszélek. Oroszul, így lesz majd orosz szám is rajta.

- Egyáltalán mi vett rá a világjárásra? Miért jobb máshol, mint idehaza? Történik veled bármi rendkívüli, amiért odakint vagy? Illetve odakint történik-e veled mostanság bármi rendkívüli?

18 évesen, a '90-es évek középen csak úgy stoppal kimentünk Vargosszal Amszterdamba, egy hc-fesztiválra, és az a legális mindenség, meg a kötetlen azt csinálás, amit akarsz ingyen kibaszott jól esett. A nagyon nagy különbséget megérezve gondoltam itt ragadok kint, aztán ez így is lett. Öt év itt, tíz év Tel-Aviv, három év Barcelona, és most újra Amszterdam. Mind a három város az otthonom. Sajnos Nyíregyházán már semmi nincs, pedig az volt az igazi otthon.

- Hogyan alkalmazkodsz a zeneírói vénádhoz? Az ihlet támad le téged, vagy fordítva? Hogyan születik meg a dal? Akad hozzá múzsa? Barátok, csajok, piák, vagy akár drogok?

A drogokról ne is beszéljünk, se az LSD-ről. Reggelente nagyon jól lehet számokat írni, amikor még nem kapcsolódsz bele a napi hülyeségbe. Mostanában a biciklitaxi ülésében, telefonról szóló alapokra rakom papírra a mondatokat, de délutánra már vége az egésznek. Csak reggel! És egyedül.

- Mi a legfontosabb számodra az életben? Ha le kellene írnod három kívánságod egy papírra, azzal a gondolattal, hogy teljesülni fog, mik lennének azok?

Mindenki, akit szeretek jó egészségben és vidáman éljen, csapból folyó sör, sok kis pulya.

- Mondj valami fontosat nekünk! Valami olyan dolgot, ami nemcsak követendő példa lehet, hanem megfordíthatja azt az egyéni úton és társadalmilag bekövetkezett tényt, melyben mondjuk annak idején a Híradó című dalod született!

Még amikor Balsán ehettünk halászlét, aztán a komppal át Gávavencsellőre… A rakamazi fagyi. Tokajban bebasztunk a jó bortól. Füzesabonyi hc-fesztiválok. Eger és Nyíregyháza volt a főváros. Azok voltak aztán az idők bazmeg, és ennek vége, máshol keressük ugyanezt a vidám életet.

A szabocsiak megállják a helyüket akárhol a galaxisban. Menni kell! Nyíregyi gyereknek nem lehet panasza! Csak előőőre! De persze mindig emlékezzünk, honnan jöttünk és ne basszuk át a régi barátainkat. Ne adjátok fel az elveiteket egy kis anyagi szarért cserébe. Nyíregyháza harcore!

Betyárbecsület!

PAE